Egy évben 340 nap a természetben

Balogh Gábor egy évben közel 340 napot tölt a természetben. Ugyanis a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának munkatársaként reggel 8-tól délután 4-ig a terepen van. Ám munkaidő előtt és után sem üldögél otthon, hanem nyakába akasztja a fényképezőgépét és ugyancsak beleveti magát a természetbe. Kedvenc képvadász területe a makói, a kiszombori és a tótkomlósi erdők, puszták, árterek. Képeiből hétfő este kiállítás nyílt a kiszombori Ady Endre Művelődési Házban a helyi Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör, valamint a makói Szirbik Miklós Egyesület jóvoltából.
– Már gyermekként is nagyon foglalkoztatott a természet, az állatok és a növények – sorolta a tótkomlósi fiatalember. A fényképezés is elég hamar a szenvedélyévé vált, mivel meg akarta mutatni másoknak, amit látott ott kint a határban. A hobbiról, ami egyben munka is, beszélt Balogh Gábor, melynek a részleteit tőle itt hallja:
##audio:3606##
– Kiszomboron és Makón is van sok olyan érték, melyek mellett nem szabad csak úgy elmenni, gondolok itt egy-egy védett virágra, ritka madárra, ezeket cserkésztem be és hoztam el képeken erre a kiállításra – mondta Balogh Gábor. A fiatal természetőr szerint a tárlatnak egyetlen egy a célja, vagyis az embereknek megmutatni, mi is veszi őket körbe. – Ha a fotókon látják, talán érdekelni kezdi őket és kimennek a mezőre, az erdőbe, így nem a képernyő, monitor előtt gubbasztva töltik el a szabadidejüket – emelte ki Balogh Gábor.
A fiatal fotós nem lesből kattint, hanem kúszva-mászva közelíti meg az állatot. – Például egy őz lencsevégre kapása nem egyszerű feladat, igaz, nincs színlátása, viszont a legapróbb mozgást is észreveszi, valamint ott van még a csodálatos orra, amivel kiszagol mindent – mondta Gábor. Egy tavaszi reggel majd öt méterre jutott el egy szép példányhoz, amikor az gyanakodni kezdett, így a fiatalember azonnal a földre lapult és nem moccant. – Mivel a szemem mindössze 5 centire volt a talajtól, ekkor vettem észre, milyen nagy sürgés-forgás is van a fűszálak között, hangyák és egyéb apró élőlények jöttek-mentek, annyira figyeltem őket, hogy szinte megfeledkeztem az őzemről – tette hozzá végül mosolyogva.
Munkatársunktól. K.