A párizsi békeszerződés, mint második Trianon
A Második Trianonnak, vagy megismételt Trianonnak nevezett párizsi békeszerződést 1947. február 10-én írták alá a magyar kormány képviselői Gyöngyösi János külügyminiszterrel az élen. Ez a szerződés meghatározza a mai Magyarország nemzetközi jogi helyzetét is, ezért tartották kimelten fontosnak, hogy erről egy konferenciát rendezzenek.
Miért második Trianon? „Az 1920-as békediktátum feltételeit, tehát Magyarország területi csonkaságát, azt ez a béke is jóváhagyta, sőt, több mint 40 négyzetkilométernyi területtel tovább csonkította az ország területét. Ezzel párhuzamosan új korszak kezdődött Magyarország történetében, mert egyrészt végleg leszámolt a külpolitika azzal az igénnyel, hogy a történeti országnak a területi integritását akár részben, akár egészben visszaállítsa, és az, ami a két világháború között törekvés volt, hogy Erdély, Felvidék, Délvidék, vagy ezek egy része visszatérjen, az örökre leáldozott jelenségként volt számon tartható 1945 után. Másrészt, hogy megjelent az új szomszéd, mint új hatalom Szovjetunió, tehát 70 évvel ezelőtt végelegessé vált, hogy Magyarország és a köztes európai régió Szovjet érdekszférába került” – ismertette a történteket dr. Miklós Péter, az Emlékpont igazgatója.
A konferencián előadást tartott dr. Vizi László Tamás, akinek tavaly jelent meg könyve a nemzeti sérelmi politikától az újraegyesítésig témakörben, amely 1920 és a 2010 közötti időszakról szól. Ő összehasonlította a ’20-as és ’40-es trianoni békét. Prof. Dr. Gulyás László a magyar-csehszlovák vitáról beszélt előadásában, illetve nemzetközi konferenciaként Komáromból érkezett dr. habil Vajda Barnabás, aki a hidegháború kutatója. Ő a 47-es békéről, mint a hidegháború előestéjéről szólt előadásában.
Mellettük előadást tartott még Prof. Dr. Romsics Ignác akadémikus, az Eszterházy Károly Egyetem tanára, aki mind a trianoni, mind pedig a párizsi békéről monográfiákat írt az elmúlt években. A XX. századi magyar történelem legjobb hazai ismerője, a következőképpen beszélt a területek elcsatolásáról: „ezeket a területeket nagymértékben amiatt csatolták el, mert a többség nem magyar lakosságú volt. Volt egy etnikai érv. Ha ma etnikai érv alapján Magyarország igényt tartana – példaként említve – Erdélyre, ahhoz egy jelentős magyar többségnek kellene ott élnie, ám ma Erdélyben a magyarok száma 20 százaléknál kevesebb, egész Románián belül pedig 7 százalék. Egy demográfiai átalakulás történt az elmúlt időszakban, ami lehetetlenné teszik azt, hogy Magyarország etnikai alapon igényt támasszon bármelyik szomszédjával szemben. Ha meg is tenné, ehhez a nemzetközi környezet nem partner, és ez egy nagy különbség a két világháború közötti időszakhoz képest, amikor mindegyik ország a határok megváltoztatására törekedett.”
RV
