„Én már ködből, csöndből vagyok.”
Az úton lévőknek átok, a szépséget keresőknek maga a kánaán a ködös idő. Kedd este pedig Vásárhely főtere is megmutatta, eddig talán még nem látott gyönyörét. A zúzmarás faágak, a kivilágított fenyők sejtelmesen egy hegyvidéki településre emlékeztetnek, ahol a felhők olykor olykor leszállnak, hogy elhomályosítsák a buzgó hétköznapokat.
„A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.”
József Attila ily módon ír a ködről. Ami részben igaz volt a városra is, hiszen csend honolt az utcákon, a tereken. Csak azok keltek útra, akiknek muszáj volt. No, meg akik sportolni vágytak.
A műjégpályán ugyan nem volt tumultus, de akadtak bátrak, akik a hideg idő ellenére korcsolyát húztak.
„Idén eddig 11-szer voltunk csúszkálni. Gyerekkorom óta korizok, a gyerekeimet pedig tavaly óta hozom ide a pályára. Nagyon szép a Kossuth tér ebben a ködben. Részben ezért is jöttünk, hogy gyönyörködjünk a fákban, a térben.” – mondta el Ica, aki lányával, Ancsival látogatott el a jégpályára.
Érdemes egyet sétálni ebben az időben, ugyanis a munka, a rohanás után igazi felüdülés megtapasztalni a „felhőbe borult város” nyugalmát.
Sz.Viktor
