Örömkönnyek a Bessenyei-díjátadón

Immár kilencedik alkalommal osztották ki Hódmezővásárhelyen a rangos elismerést. A díjat olyanok kaphatják, akik a magyar kultúra fejlesztésében és terjesztésében, a magyar nyelv ápolásában, a magyar nemzet és nyelv fennmaradásáért folytatott munkában kimagasló teljesítményt nyújtanak vagy nyújtottak, ily módon Bessenyei Ferenc szellemiségének megfelelően tevékenykedtek, az ő munkáját folytatják. Az elismerést – a város pecsétjével ellátott oklevelet és a Bessenyei Ferenc portréját ábrázoló plakettet, mellyel nettó 500 ezer forintos pénzjutalommal is jár. Így a Magyar Kultúra Napja évek óta Hódmezővásárhelyen együtt jár a Bessenyeire való emlékezéssel, illetve azon túl a hozzá hasonló, munkájuk iránt alázattal levő művészek elismerésével.

A vasárnapi ünnepség egy szomorú aktussal kezdődött: az olaszországi buszbalesetekben elhunytak emlékére egy perces néma csönd költözött a nagyterembe. Majd a Himnusz hangzott el.

Árva László, a Bessenyei-díj Bíráló Bizottságának tagja beszédében egyrészt megidézte a színészóriást, rajta keresztül Németh László, hiszen Bessenyei nagyon sokat tett azért, hogy a város „fogadott fiának” drámáit ne száműzzék a színpadról.

És természetesen Kölcsey Ferenc alakját is megjelenítették Árva László szavai.

Bessenyei Ferenc özvegye, B. Élthes Eszter azt hangsúlyozta, hogy a díjat olyan művészeknek ítélik oda, akik közel állnak férje művészi hitvallásához, vagyis nem önmagukat akarják kifejezni, hanem a művet, a feladatot, amit rájuk bíztak.

Elsőként Kovács Zsuzsa méltatását nézhette meg a közönség, hogy aztán a színpadon B. Élthes Esztertől és Almási István polgármestertől átvegye a díjat. A meghatottságtól és a sírástól remegő színésznő elsőként barátjához Bessenyei Ferenchez fordult, felé emelte karjait, megköszönve neki a sok szép emléket, amit tőle kapott. Az ünnepség előtti interjúban az egyik legszebb szerepeként azt emelte ki a művésznő, amikor a Hegedűs a háztetőn című darabban Bessenyeivel együtt játszott.

A díj átvételekor pedig boldogan fogalmazta meg: „Most vagyok a csúcson!”, de ahogy elmesélte szinte rögtön a születés után eldőlt, hogy színésznő lesz. Boldogság, könnyek, hála, ami azért töltötte el, mert itt, Hódmezővásárhelyen, Bessenyei hazájában kaphatta meg ezt az elismerést.

Majd Borsos Annamáriát méltatták. A zongoraművész-tanár ha visszafogottabban is, de hasonlóan érzelemdús állapotban vette át az özvegytől és a polgármestertől a díjat. Mint elmondta, egyfajta életműdíjként értékeli ezt a mostanit, aminek „melegében ezután sütkérezhet”.

Édesanyja terelgette a zongoraművészet felé, ami ellen először dacolt, majd mégis ez lett az útja. A tanítás pályájának egy fontos sarokköve. Számos tanítványból sikerült zeneművészt, -tanárt nevelni.

A díjátadó fellépői között is akadtak egykori Borsos-tanítványok. A műsor folyamán közreműködtek: Kónya Krisztina Bessenyei-díjas operaénekesnő, Lauer Ágnes zongoraművész, Boleman Kata, Csúcs-Ádok Anita, Szabó Csaba, Bereczki Marianna, továbbá a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola tanulói és a MH. 5. Bocskai Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrség Zenekar Rézfúvós Kvintettje.

ÉR.

Fotók: ÉR., Ács Helga