A doni hősökre emlékezett a makói Fidesz

Még mindig nem lehet tudni pontosan, mennyi magyar áldozatot is követelt a doni áttörés. Ugyanis 1943. január 12-én a szovjet vörös hadsereg szinte átgázolt a Don-kanyarban állomásozó magyar seregen, s hatalmas és áldozatokkal járó harcokban elfoglalta az állásaikat. – A budapesti Hadtörténei Intézet munkatársai két vaskos kötetben dolgozták fel, pontosabban dolgozzák fel mind a mai napig azt, vajon mennyi magyar honfitársunk vezett oda a különböző harctereken a II. világégés során – nyilatkozta csütörtök este a makói Csanád vezér téren álló emlékműnél Halmágyi Pál nyugalmazott múzeumigazgató. Ugyanis a Fidesz helyi szervezete itt emlékezett meg az 74 esztendővel ezelőtt történt tragédiáról.

A résztvevők egy-egy szál fehér szekfűt, illetve égő mécsest tettek a hősi halált halt társa sírjánál álló katonát megformázó emlékmű talpazatához. – Nem csupán a 2. hadsereg vereségét jelentette ez az esemény, hanem több tízezer magyar család személyes tragédiáját is, hiszen apák, fiúk, testvérek vesztek oda, s a katonaözvegyekre hárult itthon az a feladat, hogy eltartsák félárván maradt gyermekeiket – mondta beszédében Szabó Péter. A hadtörténeti intézet főmunkatársa kiemelte: a gyengén felszerelt, s a megfelelő téli ruházattal sem rendelkező magyar katonáknak szinte esélyük sem volt a szovjetekkel szemben.

– Eddig úgy tartották, hogy szinte a teljes magyar hadsereg odaveszett a Donnál, de nem így történt – vette át a szót Halmágyi Pál. A 200 ezer katonából 30 ezer halt meg a harcokban, körülbelül ugyanennyi került hadifogságba, de néhány tízezerről semmi hír nem érkezett mind a mai napi. A történészek ezért most úgy tartják számon, hogy több mint a fele hazatért a honvédeknek, de így is óriási a nemzet vesztesége.

Mivel az országos adat is elég bizonytalan, így természetesen azt se lehet tudni, vajon hány makói, illetve kistérségi katona pusztult el a 74 évvel ezelőtti harcokban. Ráadásul nem csupán ebben az egy ütközetben vettek részt a Maros mellől származó honvédek, hanem számos egyébben is. Emellett jelentős a civil halottak száma is, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a II. világháború utáni szovjet megszállás is követelt emberáldozatot.

Munkatársunktól. K.