Összeült a mindszenti Aranycsapat

A Szabad Föld-kupát először 1964-ben rendezték meg. A versenysorozat létrehozásának célja az volt, hogy a falusi és egyéb alsó osztályú labdarúgó csapatok is eredményesen versenyezhessenek egy országos kupában. Ebben a sorozatban indult el a Mindszenti Tiszavirág TSZ, akiknek 1966-ban sikerült elhódítani a legjobb csapatnak járó ezüst serleget.

„Hatalmas nagy érték ez. Nem csak azért, mert történelmet írt ez a 20 ember, hanem azért is, mert példát adtak, és nem csak arról, hogy milyen szép dolog a labdarúgás, hanem arról is, hogy ha az ember valamit szívvel lélekkel véghezvisz, akkor a győzelemre van ítélve. És így van ez napjainkban is. Ha egy célt kitűzünk, és azt együtt megvalósítjuk, akkor sikereket érhetünk el.” – mondta el Zsótér Károly.

A mindszenti Aranycsapat tagjai közül nyolcan vettek részt a fogadáson, akiknek a nevét a mai napig tudja a település apraja nagyja. Többen már csak fentről figyelhették a nagy találkozást, viszont róluk sem feledkeztek meg a megjelentek, minden elhunyt labdarúgó emlékére egy-egy mécses lobogott.

A kupanyertes csapat tagjai:

–          Tóth Ferenc – edző

–          Pap István – csapatkapitány

–          Ács András „Gudi”

–          Bereczki András

–          Bereczki Mihály „Egér”

–          Csehó Sándor

–          Farkas Béla

–          Gedai Lajos

–          Koczka Gábor

–          Korom Ernő

–          Korom Mihály

–          Menyhárt Imre

–          Németh János

–          Pálinkó Ferenc

–          Rideg Mihály

–          Sánta Imre „Maca”

–          Szécsényi József „Gólya”

–          Tatár István

–          Tóth Sándor „Pocok”

–          Versegi Huszka János

„Mi annak idején egy egységes csapatot képviseltünk. Nagyon összetartóak voltunk, és nem csak játékostársak, de barátok is voltunk. Nem számított, hogy volt köztünk Vasas vagy Újpest szurkoló. Az edzőnk például a legnagyobb Fradi drukker volt. Az, amit mi akkor elértünk, Mindszent legnagyobb sporteredménye volt. Csongrád megyében a miénk volt az egyetlen csapat, aki valamilyen kupát meg tudott nyerni. Örömmel veszem azt, hogy Mindszent Önkormányzata és a Mindszenti Sport Egyesület ezt még 50 év múltán is figyelembe veszi, és megtisztel minket azzal, hogy most itt együtt lehetünk.” – nyilatkozta Pap István, a Mindszenti Tiszavirág TSZ csapatkapitánya.

1966-os sorozatban a Mindszenti Tiszavirág TSZ először két szentesi csapattal játszott, akiket le is győzött. Utána két szolnoki együttes következett, amik közül a Szolnoki Munkás Testedző Egylet volt a legerősebb, az NB1 B-ben játszottak. Őket 3-1-re verték a mindszentiek, hazai pályán. Ezután a csapat meg sem állt a döntőig.

A záró meccsen a Diósdi TC volt az ellenfél, akik Mindszent után a második legjobb csapatként jutottak a fináléba. A diósdi csapat rendkívül erősnek számított, tele volt régebbi MTK játékosokkal. A mérkőzésre a Népstadionban került sor, a Ferencváros – Csepel összecsapás előtt. A mindszenti szurkolók hatalmas összefogást tanúsítottak, még külön vonatot is indítottak Budapestre. Több mint 600 fő utazott a fővárosba, hogy szurkoljon csapatának.

„Az első félidőben még nagyon kevesen voltak a stadionban. Utána, ahogy telt az idő, úgy szaporodtak a nézők is. A második játékrészben már több tízezer ember előtt játszott a csapat. A lefújás után a közönségtől is azt hallottuk vissza, hogy rendkívül jó iramú, izgalmas mérkőzést játszott a két gárda egymással. Hallatlan élmény volt minden egyes játékosnak a Népstadion füvén rúgni a bőrt.” – emlékezett vissza Pap István, aki hozzátette, hogy a döntőnek volt egy szépséghibája, méghozzá az, hogy a győztes gólt Sánta Imre szerezte, viszont az eredményjelző táblára Ács neve került fel.

A csapatnak volt két tagja, akik nem tudtak részt venni ezen a megmérettetésen. Bereczki András és Szécsényi József a bajnoki meccsek alatt elszenvedett sérülések miatt a mérkőzések kihagyására kényszerültek.

A csapatkapitány kitért a jelenkor labdarúgására is. Szerinte a mai foci sokkal gyorsabb, mint az, amit ők játszottak. Ugyanakkor hozzátette, hogy régen sokkal szebb és nívósabb volt ez a játék, és technikailag is magasabb színvonalat képviselt.

A pénteki rendezvényen Zsótér Károly köszöntötte a jelenlévőket, majd egy rövidfilmet tekintettek meg együtt a mindszenti Aranycsapatról.

„Ünnepeljük azt, hogy 50 évvel ezelőtt egy ilyen csoda történt. Ünnepeljük azt, hogy ilyen csodálatos emberek vannak még itt köztünk. De ünnepeljük a labdarúgást is, hiszen egy csodadolog ez a foci. Azt mondjuk, hogy ellenfelek, ellenségek harcolnak a pályán egymással. Ugyanakkor hány példát tudnánk felsorolni, hogy barátságok kötődtek a gyepen? A legszebb jelenet talán az volt, amikor az első világháborúban a nyugati fronton, Szentestén elhallgattak a fegyverek, és karácsonyi dallamok csendültek fel. Majd valahonnan előkerült egy labda, és az ellenséges angol és német katonák elkezdtek futballozni. Hát mi ez, ha nem csoda? A foci legyőzte a háborút.” – hangzott el a polgármester köszöntőjében.

Az 1966-ban elért siker nagyságáról árulkodnak az akkori sajtóanyagok is. Több újság is beszámolt a mindszentiek sikertörténetéről.

„A csatár egyből szöktette a balszélső Tóthot, aki megvárta, hogy két védő megtámadja, aztán puhán középre ívelt. Sánta jókor érkezett, egy lövő csellel megtévesztette a kapust, s aztán nyugodtan a hosszú-sarokba lőtte a labdát. Gól! Gól!” – írta az egyik korabeli újság.

Egy másik cikkben az alábbi volt olvasható:

A Mindszenti Tiszavirág TSZ rengeteget tett a település labdarúgásáért, és igazi példaképekké lettek a játékosai a következő generációk számára, amiért a fiatalok hálásak és büszkék lehetnek.

Sz.Viktor