Tettekre kötelez a múltunk és a jövőnk is

Márai Sándor Mennyből az angyal… kezdetű verse hangzott el Répás Erika előadásában a koszorúzás előtt. Nem véletlen: e versből került idézet a 60. évforduló tiszteletére emelt, új emléktáblán. A városvezetés, az intézmények és Mindszent szervezetei helyeztek el koszorút az emléktáblák alatt és a kopjafán, így adózva 1956 eseményei és hősei emlékének.

„A magyar egy emberként lépett fel egy közös cél érdekében. Mindenki hozzátette magát a saját szintjén, a saját adottságai és lehetőségei szerint, vagy épp azokat túllépve – kezdte ünnepi beszédét Zsótér Károly polgármester a Kulturális Központban: „Döntöttek, utat választottak, és léptek. Tettek. Ma is így működik ez. Ha nem is fegyverrel, de megvívjuk harcunkat, átéljük saját forradalmunkat. De nem csupán azért kell tennünk, mert ezt üzeni 1956, nem csak a múltnak, a múltért kötelez bennünket az élet arra, hogy ne hagyjuk az életünk egyéni és közösségi vonalát egy „majd lesz valahogy” elv mentén kanyarogni. A jövőnk kötelez erre. Az utánunk következők jövője szintén erre kötelez.”

Mint mondta, a „majd lesz valahogy”, a „nem rajtunk múlik”, az „én úgyse tehetek semmit” nem vezet célra. Nem vezetett volna célra 1956-ban sem, és ma sem. Legyen szó az életünk bármely szegmenséről. „Ha mindennap teszünk azért, hogy a közös és egyéni dolgaink a jó felé haladjanak, ha döntünk és lépünk, és a város előrehaladásához mindenki hozzáteszi magáta saját szintjén, a saját adottságai és lehetőségei szerint, vagy épp azokat túllépve is, akkor elmondhatjuk, hogy igen, megtettük a magunkét.”

A Mindszenti Általános Iskola 8. osztályos tanulóinak ünnepi műsora egy ’56-ot megélt egyetemista emlékeit idézve fel vette végig a 60 évvel ezelőtti eseménysorokat. A mai fiataljaink műsora és az akkori fiatalokat is megmutató, múltidéző képsorok kapcsolódtak össze a színpadon – Csatlósné Répás Etelka és Antalné Kardos Csilla pedagógusok felkészítésében.

A Kulturális Központ a hétvégére többek között „Mi volt 1956, Barátom?” címmel játékos vetélkedőt is szervezett a diákoknak, ahol 7 csapat mérte össze tudását és ügyességét. Tisztában voltak vele, hogy az ’56-os eseményekkel a 7-8. osztályos diákok még most ismerkednek, de a feladatok ezen ismereteik bővítését is segítették. Így például az utca emberét is megszólították, hogy meséljenek arról, hogy mi jut eszükbe 1956-ról. Harmadik helyen végzett a Győztes csapat és a Deák Ferenc csapat, második a Győztes csapat ’56 lett, míg a dobogó felső fokára az IQ-traktorok léphettek.

Az ünnepség végén Pálinkó György Vince történelem szakos pedagógus tartott vetítéssel egybekötött előadást „Csapataink harcban állnak” címmel. Kitért az 1956-ot megelőző eseményekre és annak utóéletére is. Fotói és történetei megelevenítették a történelem egymásba fonódó ok-okozati összefüggéseit. Megrendítő egyéni sorsokat és az országot ért csapásokat mutatta be. „Fontosnak tartom, hogy beszéljünk a történelemről, adjuk át a családi történeteket. Eleve egy elég közömbös világban élünk. De amiről nem beszélünk, azt elfelejtjük. És amit elfelejtünk, az olyan, mintha meg se történt volna. A múltra való tekintés nagyon sokszor irányt mutat és erőt ad a jelen emberének.”

Forrás és fotók: Juhász Éva