Népi mesterségek remekei:simogatják a lelket

Vargáné Jancsó Irén intézményvezető-helyettes úgy fogalmazott, a Múzeumok Őszi Fesztiválja lehetőséget ad arra, hogy a múzeumok megmutassák magukat nem a klasszikus voltukban is. A Mestere volt egykor… tematika tavalyi sorát – kenyérsütés, takácsmesterség – követve ezúttal egy nem kifejezetten mindszenti, de a környező településekre nagyon jellemző mesterséget, a fazekasságot választották a program témájául.

Kovács Lajos pedagógus, helytörténész mesélt a résztvevőknek a fazekasság történetéről, korszakairól és a környékbeli sajátosságokról is, illetve magukról a gölöncsérekről is, akik a fazekasság azon részét képviselték, amely a funkcióval bíró, használatra készülő remekeket készítette. Szegváron egész utcával voltak a fazekasok, Vásárhelyen pedig már több városrészt népesítettek be, amely által a településen belül is elváltak a városrészi jellegzetességek egymástól. De visszaidézte a fazekasság régmúltját is, hiszen itt a Kurca mentén is leltek 800 éves, körömbecsípéssel díszített darabokat.

Az edényekbe kerülő jellegzetes ételekre – így a lakodalmi kására és a csikmákra – is kitért, majd az évezredek során fejlődő és változó technikákat is ismertette. A gyakorlatban ezt B. Kovács Emőke Mártélyon élő képzőművész szemléltette, aki maga is kitért a különböző anyagokra és technikákra, hogy aztán lépésről-lépésre mutassa be a fazekasság mibenlétét. Teljes egészében az idő szűke nem engedte, hiszen egy-egy darabnak 2 hét is kell, mire elkészül. Türelmet, aprólékosságot igényel a készítés, hiszen mint mondta: az anyagnak lelke van. Nem hiába élnek még ma is a kétszáz éves darabok. Kicsit kopottabbak, mint újkorúkban, de élnek.

Forrás és fotók: Juhász Éva