A tájfotózás beszippantja az embert
– Nem vagyok egy mai gyerek, de csak tíz esztendeje kezdtem el fotózni, amatőr tájfotósnak tartom magam és digitális technikával dolgozom – foglalta össze röviden Naszradi András azt, amit első körben tudni kell róla. Makón és környékén számos rendezvényen lehet vele találkozni, amint fényképezőgépével örökíti meg az eseményeket. A fotózás csak a hobbija, mert oktatás-technikusként keresi meg a kenyérre valót. A képein azonban ez nem látszik, s erről meg is győződhettek azok, akik csütörtökön eljöttek a makói Hagymaház Galériába.
– Annak idején volt egy-két természetfotós ismerősöm, akik megadták a kezdő lökést, s ahogy az ember ezt el kezdi művelni, valahogy beszippantja, velem is így történt – sorolta Naszradi András. Kipróbált számos más műfajt is, portrét is készít, belekósolt a makrofotózásba is, de a tájképek maradtak az igazi szerelmei.
Sokat gondolkodott azon, mi is legyen az ötödik kiállításának az anyaga. – Végül is az utazás köré csoportosítottam a munkáimat, a bemutatott anyag zömét a nyári horvátországi élmények adják, de előkerestem régebbi képeket is, így az erdélyi Gyergyószárhegyen készülteket – árulta el a fotós. A képek érdekessége, hogy most már megjelenik rajtuk egy-két ember is, ami korábban nem volt jellemző Naszradi Andrásra, mert csak a tájat, a természetet kapta lencsevégre.
A tárlatot Karsai Ildikó grafkusművész, a Hagymaház Galéria vezetője és Dömötör Mihály fotóművész ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. – Mihállyal nagyon régi a kapcsolatom, eddig valamennyi kiállításomat ő nyitotta meg, ez már szinte hagyomány – tudtuk meg Naszradi Andrástól. A tájfotós hozzátette: Dömötör Mihály kritikái vitték és viszik továbbra is előre őt a fotózásban.
Munkatársunktól. K.
