Egy kaland, ami már 60 éve íródik

A szűk családi körben, a székkutasi Autós Csárdában ünnepelte 60. házassági évfordulóját Tóth Imre és Szántó Katalin. 60 év hosszú idő, a mai rohanó világban pláne, kell hogy legyen valami titka a hosszú és boldog házasságnak. A kérdés ugyan közhelynek számít, de nem tudtam nem feltenni: mi a titok?

– A nyugalom – mondta Imre bátyám, röviden, de annál velősebben összefoglalva a titkot – Hál’ Istennek nyugalomban éltünk, így pedig elég gyorsan eltelt a 60 év.

Mint kiderült, a nyugalom küzdelmes évekkel párosult. Tóth Imre és Szántó Katalin is szegény családból származott, szomszédok voltak, szemet vetettek egymásra és a köztük lobbanó szerelemnek sem tudtak sokáig parancsolni. Miután Imre leszerelt, 1956. május elsején megtörtént az eljegyzés, szeptemberben 8-án pedig a lakodalom következett.

„Ő 23 éves volt, én 18, úgy gondoltuk, hogy talán egymásra fogunk találni. A szülők segítségével pedig megházasodtunk. Volt polgári és katolikus templomi esküvőnk is, ahol egy szép szavú pap adott minket össze. Egy kis történettel, ami a fecskékről szólt, akik útra kelnek és új fészket építenek. Gyönyörű történet volt, az egész életünket elkísérte.” – idézte fel a 60 évvel ezelőtti „indulást” Szántó Katalin.

Fiatalként mindkettőjük életében fontos szerepet játszott a sport is. Imre futballozott, a kapuban állt helyt, Katalin a röplabdában találta meg a kedvelt időtöltést. A házasságot követően viszont a közös jövőre és a munkára kellett koncentrálniuk. Imre a téesznél kezdett kovácsként dolgozni – később ácsként vette ki a részét Székkutas felépítéséből – házat is kaptak külterületen, hamarosan pedig Éva és Katalin, Imre „aranyoskái” is megszülettek.

A család azóta természetesen tovább bővült, 2 gyerek, 4 unoka és négy dédunoka, akik szinte mindannyian együtt ünnepeltek a mostani nagynapon. 5 évente igyekszik összegyűlni a család. Az 50. házassági évfordulón ráadásul majd nyolcvanan voltak, akkor a rokonság egésze Katalint és Imrét ünnepelte.

A lányok, Katalin és Éva szeretettel emlékeztek vissza a gyerekkora, a tanyasi életre, a szénakazal megmászására vagy arra, amikor pocsolyába kergették az öreg disznót. Vidám és szeretett teljes gyerekkor volt, a szülői példa pedig saját házasságaikra is jó hatással volt.

– Békésség, boldogság, szeretett és megértés. Mindig ügyeltünk arra, hogy ne legyenek viták és összetűzések. Sokat jelenthetett az is, hogy mindketten vallásos családban nőttünk fel. Valamint az egészségünkre is mindig ügyeltünk. – lebbentette le a fátylat a nagy titokról Szabó Katalin is.

Még nagyon sok boldog együtt töltött évet a párnak!

szcs