Fegyvert is rejtett Velence leghírhedtebb dózséjának imakönyve

A főként a törökök ellen vezetett görögországi hadjáratairól híres velencei uralkodó, Francesco Morosini tulajdonát képezte egy kémfilmbe illő fegyverkülönlegesség: egy imakönyv, amelynek kivájt lapjaiba egy kovás elsütőszerkezetű, ágyazás nélküli lőfegyvert rejtettek. A fegyvert ma a velencei Correr Múzeumban őrzik a dózse számos egyéb ereklyéjével együtt.

Az imakönyv első lapjai valóban imákat tartalmaznak, azonban továbblapozva láthatóvá válik a különleges könyv titka, amely azonban egyáltalán nem tűnik fel a szemlélőnek, ha a könyv csukva van. Ahhoz, hogy a töltött és felhúzott fegyvert működésbe hozzák, csupán a könyvből kilógó selyem könyvjelzőt szükséges meghúzni.

Az 1619. február 26-án született és 1694. január 16-án meghalt Francesco Morosini csak idős korában, 1688-tól haláláig volt dózse, az Oszmán Birodalom ellen folytatott összeurópai háború, a Szent Liga háborújának egyik csúcspontján. Ezt megelőzően katonai parancsnokként tüntette ki magát, a Morosini család sok más tagjához hasonlóan.

Jelentősebb szerephez első ízben az olaszul Candia néven ismert krétai Iráklio (Héraklion) védőjeként jutott, a történelem második leghosszabb ostromát elszenvedő várost végül 21 év után, rendkívül megfogyatkozott és demoralizált védőseregét megkímélendő adta át Köprülü Ahmed oszmán nagyvezírnek. Bár az átadás feltételei nem voltak kedvezőtlenek a velenceiekre nézve, mivel Morosini nem egyeztetett feletteseivel a tárgyalások előtt, gyávának tartották Velencében, amíg bíróság előtt nem tisztázta magát.

Amikor 1684-ben az itáliai városállam újabb konfliktusba keveredett az Oszmán Birodalommal az úgynevezett moreai háború keretében (a konfliktus a Peloponnészosz középkorban elterjedt nevéről kapta megnevezését), Morosini a velencei flotta parancsnokaként csatlakozott a küzdelemhez.

A következő évek során nem csupán a Peloponnészoszt foglalta el, de Görögország egyéb tájain fekvő erősségeket is, és még Athént is egy rövid időre, bár megtartani erőivel nem tudta. A görög főváros 1687-es velencei ostromához és Morosini parancsnokságához kapcsolódik annak egyik nagy vesztesége is: Morosini egyik ágyújából érte ugyanis találat a Parthenónban kialakított török lőporraktárat, ami miatt az épület felrobbant, előidézve ma is ismert romos állapotát.

Morosini károkozása azonban nem ért véget itt: amikor 1688-ban erői bevették az Akropoliszt, megkísérelte elvitetni a Pallasz Athéné és Poszeidón istenek szobraihoz tartozó lovakat és kocsikat a Parthenón nyugati oromfaláról, azonban azok a földre estek és széttörtek.

Miután – a város visszavételét követően – a törökök felismerték, hogy a nyugatiakat ennyire érdeklik az ókori görög alkotások, maguk kezdték el szuvenírként értékesíteni azokat, felgyorsítva az ókori emlékek pusztulását. A napjainkban a velencei Arsenale előtt álló híres oroszlánszobrot is Morosini zsákmányolta ekkoriban, a görögországi Pireusz kikötőjéből.

1688 nyarán az immár dózseként uralkodó Morosini újabb hadjáratra indult, hogy visszavegye az olaszul Negroponte néven ismert Euboia szigetét, amely korábban velencei erősség volt. A hadjáratot végül a velenceiek körében kitörő pestis szakította félbe, és 1693-as utolsó próbálkozását sem koronázta siker.

1694-ben bekövetkezett halála után Francesco Morosini emlékére márvány diadalívet emeltek a dózsei palotánál. A görögországi hadjáratairól a „Peloponnesiacus” névvel illetett dózse volt az első, akinek már életében mellszobra állt a velencei Nagytanács termében.

Érdekesség, hogy Morosini sohasem nősült meg: legjobban macskáját szerette, akit annak halála után bebalzsamoztatott, mancsai közt egy egérrel. Az állatot a beszámolók szerint hadjáratokra is magával vitte. A bebalzsamozott macska ma szintén a Correr Múzeumban látható.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu