Egy sport, mely újjáépíti a lelket és a személyiséget – avagy így nyitott meg Vásárhely első rúdtáncstúdiója

Hét éve annak, hogy Vásárhelyen elsőként nyitotta meg kapuit a Pole Magic Rúdtánc Stúdió, amely az elmúlt évek során megannyi nőnek adott már önbizalmat, célt és erőt a hétköznapok során. De miben rejlik a siker, és egyáltalán kiknek ajánlott ez a mozgásforma?

A város szívében található rúdtáncstúdió olyan különleges és nem mindennapi mozgásformát kínál, amely a fizikai kihívás mellett egyfajta önismereti utazásként is szolgál a sportolni vágyók számára, a testet és lelket egyaránt formában tartva. Bartyikné Oláh Gabriellával, a Pole Magic vezetőjével beszélgettünk a stúdió múltjáról, jelenéről, személyes motivációiról.

Hogyan került kapcsolatba a rudazással?

A gyermekem születését követően nagyon kerestem a helyem, és nem igazán tudtam, hogy merre szeretnék menni. Korábban 15 évig kézilabdáztam, ám a szülést követően éreztem, hogy ez már nem annyira fog menni.

Mindig is szerettem volna kipróbálni a rúdtáncot, és egyszer csak jött egy lehetőség, melynek során kezdő tanfolyamot indítottak Szegeden. Elmentem, és azt szoktam mondani, hogy szerelem volt első fogásra. Mindig jó példa az ember valamire, én szerintem a kitartásomban vagyok jó példa, ugyanis az elején nem voltam se nőies, se lágy mozgású, mindig is a dinamikusabb, lendületesebb sportokban voltam sikeres.

Mikor fogalmazódott meg önben, hogy a saját útját járva stúdiót nyisson?

A lányok, akikkel együtt jártam a tanfolyamra, tudták, hogy császárral szültem, és nem feltétlenül van meg teljesen az a hasizom, ami adott esetben egy normál hasizmú embernek, és látták, hogy ennek ellenére mégiscsak boldogulok. Odagyűltek körém, és kérdezték, hogy csináltam, én pedig zavartan és nevetve azt válaszoltam, hogy biztosan lendületből oldottam meg a gyakorlatot. Azt vettem észre, hogy az idő múlásával egyre többen jönnek oda, kérdeznek, én pedig tudok nekik válaszolni és segíteni.

Amikor kisbabája van az embernek, az egy nagyon más állapot. Az a heti egy-egy óra, amikor kikerülhettem az anyaszerepből, és rudazás közben olyan dolgokat érhettem el, amikről korábban azt gondoltam,soha nem lehetségesek, hatalmas löketet és töltést adtak az önbizalmamnak.

Tulajdonképpen ezt a töltést szerettem volna továbbadni, hogy más is megtalálhassa benne önmagát.

Nehéz élethelyzetekben, vagy amikor az ember padlón van, ez a sport nagyon jó fogódzkodó tud lenni, újjáépíthetjük vele a lelkünket, a személyiségünket, önmagunkat. Ezt az értelme az egész utazásnak, hiszen nem az a nagy lépés, ha fejjel lefelé kéz nélkül megtartod magad, hanem az, amit a lelkednek nyújtasz azáltal, hogy képes vagy erre.

Jól érzem, hogy ezt nem csak ön gondolja így?

Igen, és számomra ez a legnagyobb siker. Van egy lány például, aki 12-13 éves korában kezdett el hozzám járni, és amikor először belépett a stúdióba, lefelé nézett, magázódott, és nagyon félénk volt. Ma már felemelt fejjel, mosolyogva jön be, és jól érzi magát, mert rájött, hogy ez nem az a közeg, ahol őt bármiféle atrocitás éri, látja, hogy a másik ugyanúgy küzd egy bizonyos problémával, amivel ő is.
Ugyanez igaz a nagyobb súlyúakra is, nagyon sokfélék vagyunk, és ez nem jelenthet akadályt, hiszen nem a súly a lényeg, hanem hogy elhidd magadról, képes vagy rá, és megcsináld. Minden a gyakorlástól és az alázattól függ.

Gyakran látom a visszatérő vendégeimen is, akik mondjuk elmentek szülni, és kihagytak néhány hónapot, hogy visszajönnek, és szembesülnek azzal, hogy milyen nehéz újrakezdeni.

Azt szoktam nekik mondani, hogy igen nehéz, de ha ennek a hegynek a tetején már jártál, akkor most felvesszük a biciklit, és azzal tekerünk fel.

Az már világosan látszik, hogy a Pole Magic edzőiben megvan a szükséges dinamika. Mi jellemzi még a stúdiót?

A stúdió legfőbb szakága a rúd, de dolgozunk még légtornászkarikával és selyemmel is. Fontos számunkra, hogy az erőnlét mellett az állóképességet is szinten tartsuk, ezért most már alakformáló, nyújtó és kangoo óráink is vannak, ez utóbbi nálunk elsőként Vásárhelyen.

A kezdők számára kifejlesztettünk egy tanfolyam-rendszert, melynek keretében a képességeikhez mérten, fokozatosan és sérülésmentesen tudnak jó ütemben fejlődni.

Az alapszint általában 10-12 órába szokott beleférni, míg a kezdőszint már egy kicsit hosszabb időt karol fel, ugyanis ekkor ismerjük meg a rudat közelebbről, ekkor állunk fel rá először. A harmadik szint pedig már a középhaladó és úgy tovább.

Nem gyors a rendszerünk, de ne is várja senki, hogy az első órán már fejjel lefelé lógunk, hiszen ismeretlenül nem tudhatom, hogy ki milyen mozgáskoordinációval és erőnléttel rendelkezik.
Szépen, lassan, fokozatosan érünk meg a feladatokra, hiszen az izomzatnak, az erőnlétnek és a testkultúrának egyaránt szüksége van a gyakorlásra.

Visszakanyarodva a kezdetekre, akkoriban mennyire volt kultúrája a rúdtáncnak Vásárhelyen?

Nem igazán volt, a miénk voltam az első olyan stúdió, mely ezzel foglalkozott, és féltem is, hogy biztos sokan nem néznek majd épelméjűnek, amiért egy vidéki kisvárosban akarok rúdtáncstúdiót nyitni.

Nyilván voltak sztereotípiák, de mindig is bíztam Vásárhelyben, és egy pillanatra sem csalódtam.

Gyakorlatilag az első pillanattól kezdve sikeresek voltunk, és nem volt nehéz beindítani sem, megnyitottunk és jöttek az emberek. Hódmezővásárhely nagyon jó város a sportokat illetően, jó a sportközösség, pezseg a sportélet, vannak lehetőségek.

Mire számíthat az, aki először jön rúdtánc órára?

Leginkább arra, hogy csúszni fog. Egy teljesen normális védőmechanizmusa a tenyerünknek, hogy ha idegesek vagyunk, izgulunk, akkor izzadunk. Ezzel nem könnyű fennmaradni, de edzőként mindenben a kezdők rendelkezésére állok, és csapatban is nagyon segítőkészek vagyunk, ez az egyik sajátosságunk.

Hozni semmit nem kell magunkkal, az első óra után viszont brutális izomlázra kell számítani. A latintáncostól a testépítőn át innen még senki nem ment ki úgy, hogy utána ne lett volna izomláza. Erre egyébként nagyon büszke vagyok.

Teljesen kezdőknek, újrakezdőknek is ajánlja?

Persze, és rengeteg olyan vendégünk van, akik mondjuk évekig aerobikoztak, testépítettek, vagy teljesen más sportágat csináltak. Ehhez jó előképzettség nincs is igazából. Az egyik versenyzőnk, Eszter például korábban vízilabdázott.

Miben különbözik a rúdtánc más sportoktól?

Nincs két egyforma óra, és nincs olyan, hogy valamiben egy picit nem győznéd le önmagad.

És ha már győzelem, mikor kezdtek el versenyekre járni?

Szinte az első évben, ahogy megnyitottunk, bajnokok lettek a lányok, aztán a második évben kijutottunk Hamburgba a légtorna Európa-bajnokságra, ahonnan egy nagyon szép ezüstéremmel tértünk haza, és utána már folyamatosan jöttek a versenyek. Vannak olyan versenyzőink, akik már csak profi kategóriában indulhatnak, hiszen az amatőrben már elhozták, amit el lehetett.

Amiben szerintem mi nagyon jók vagyunk, az művészi art vonal, ugyanis a természetes, lágy mozdulatok mellett saját miliője és témája van, egy kicsit te magad is benne vagy a koreográfiában.

A Pole Artistic Hungary az egyik legnívósabb ilyen hazai verseny, ahol nagyon elismert zsűri pontoz, és igen erős mezőnye van.  Innen van az eddigi legnagyobb eredményünk, idén májusban ugyanis az egyik versenyzőnk, Bakos Eszter egyéni kategóriában második helyezést ért el, amely hatalmas büszkeséget és elismerést jelent számunkra.

Fotó: Promenad24, Pole Magic Rúdtánc Stúdió Facebook oldala

Kapcsolódó

„A sport mindig rendszerességet jelentett az életemben” – interjú Bakos Eszter ezüstérmes vásárhelyi rúdsportolóval

Eszter második helyezést ért el a Pole Artistic Hungary versenyén.