Nevetéstől, nótaszótól hangos aratás

A nagyszámú sokaság a Helytörténeti Gyűjtemény udvarán gyülekezett, hogy aztán közösen, nótaszóval vonuljanak ki a Ménesi Sándor felajánlotta táblába. Kiérkezve Salamon László atya mondott áldást, megköszönte Isten bőkezűségét, mert ha először az Ő országát és igazságát keressük, akkor ő minden szükségest megad nekünk. „Nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” Majd kérte az aratókra és munkájukra Isten áldását, és megszentelte a magukkal hozott cipót.

Aztán előkerült a puha kenyér, a kalács, a zsír, a lilahagyma és a lekvár. „Terülj, terülj asztalkám” módra gyorsan-frissen ügyes asszonykezek reggelit készítettek, hogy így gyűjtsenek erőt a feladathoz. Megyeri László bandagazda és Kovács Jutka alkudtak meg Pálinkó Ferenc „Fucival” és Kiss Józsefné Magdival, hogy hozzáláthassanak a munkához. Négy és fél véká búzánál és egy tábla szalonnánál állt meg az alku. Fuci bácsi aztán még eligazította a csapatot, hogyan is hagyják maguk mögött majd a területet, tisztes munkát várt tőlük. A férfiak nekiláttak az aratásnak, belépett a munkába az első, második, majd a harmadik kaszás. Az asszonyok fogták a marokverőt, összegyűjtötték, kötötték és 22 kévéjével keresztbetették a már learatott búzát, végül felgereblyélték a területet.

Az aratást ismét nótaszó kísérte az Alkony Népdalkör és a velük dalolók így buzdították a dolgozókat, majd az „Együtt Egymásért a Fiatalokkal” Mozgáskorlátozottak Egyesülete elnöke, Kiss Józsefné búzakoszorúval ajándékozta meg Megyeri László bandagazdát. A munkától és a nagymelegtől megfáradt csapat a múzeumkertbe tért vissza finom ebédre, de az aratónap itt még nem ért véget, hiszen bálra készültek az egyesület tagjai és vendégeik.

Forrás és fotók:

Juhász Éva