Amit a szabadságról és kiadásáról tudni kell

A bírói gyakorlat szerint a munkavállalót a szabadság minden munkaviszonyban, tehát a további munkaviszonya után is megilleti, azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét.
A munkavállalónak évi szabadság akkor is az általános szabályok szerint jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazza. Azaz nem órákban, hanem napokban kell megállapítani a szabadságot a részmunkaidős foglalkoztatás esetén is, csak a díjazást kell arányosítani a munkában töltött órákhoz. A szabadságra vonatkozó szabályokat a nyugdíjas munkavállalóra is eltérés nélkül alkalmazni kell.
A szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. A pótszabadság valamely sajátos körülményre tekintettel illeti meg a munkavállalót. Így pótszabadság jár az életkor alapján, a gyermek(ek) után, a fiatal munkavállalónak, illetve a föld alatt állandó jelleggel vagy ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen legalább három órát dolgozó munkavállalónak, valamint a legalább 50 %-ban egészségkárosodott, fogyatékossági támogatásra, vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló számára.
A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. Ezen időpontot a munkáltató csak kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja (pl. összeomlik a cég informatikai rendszere, és az egyetlen informatikus munkavállaló épp szabadságát tölti). A szabadság megszakításáról is csak ezen okokból rendelkezhet a munkáltató, amely esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő nem számít be a szabadságba. Amennyiben a munkavállalónak a kiadás időpontjának megváltoztatásával, vagy a megszakítással összefüggésben kára, költsége keletkezik, azt a munkáltató köteles megtéríteni (pl. lefoglalt szállás esetén kifizetett és elvesztett foglaló).
A szabadságot esedékessége évében kell kiadni, amely alól a törvény az alábbi kivételeket határozza meg:
Ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a szabadság az esedékességet követő év március 31-ig adható ki.
Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok (pl. betegség) miatt nem lehetett kiadni az esedékesség évében, akkor az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadni.
Ha kollektív szerződés így rendelkezik, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Ehhez tehát kollektív szerződés rendelkezésére van szükség.
A munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak, hogy az életkor szerint járó pótszabadság egyharmada az esedékesség évét követő év végéig kerül kiadásra, azaz tulajdonképpen két év alatt. Ehhez azonban a munkavállaló és a munkáltató naptári évente megkötött megállapodása szükséges.
Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha azt a munkavállaló még az esedékesség évében megkezdi, és abból legfeljebb öt munkanap nyúlik át a következő évre.
A szabadság pénzbeli megváltására csak a munkaviszony megszűnésekor van lehetőség, illetve a munkáltatónak ebben az esetben kötelessége is a szabadság pénzbeli megváltása, ha a munkaviszony fennállásával arányos szabadság nem került kiadásra a munkavállaló részére.
Forrás: munkajog.hu