Határtalanul! 2016 májusában is a Vajdaságban

Az első napon Szabadka nevezetességeit Sonja Korponaic idegenvezetésével tekintettük meg. Tárlatvezetőnk jóvoltából idén az 1912-ben felavatott szecessziós városháza dísztermébe és kilátójába is feljuthattunk, ahonnan kiváló panoráma nyílott a városra és a párás idő ellenére a palicsi tavakig elláthattunk. Állomásaink egyébként a szokásosak voltak: Raichle Ferenc szabadkai építész szecessziós családi palotája, a korzó illusztris, százesztendős épületei, a szecessziós, 1904-ben emelt zsinagóga, melyet idén belülről is szemügyre vehettünk, az Avillai Szent Teréz katedrális, Kosztolányi teljes alakos bronzszobra (Szarapka Tibor alkotása, 2014), amelynek árnyékában verseket olvastunk föl és hagyományainkhoz híven koszorúztunk. A gimnáziumba, a Kosztolányi emlékszobába is el szoktunk látogatni, ezt most a húsvét miatti tanítási szünet miatt nem tehettük meg.

Szabadkának búcsút intve Palicsra érkeztünk, ahol óriási kirakodóvásár fogadott a tóparton. A szokásos tevékenységeinket (vízvizsgálat, sportverseny, a Bagolyvár és a Vermes-szobor megtekintése, Tolnai Ottó versek felolvasása) magunk mögött tudva némi szabadidő is adódott a vásári forgatagban. Ezután kétórás állatkerti sétával folytattuk az 1946-ban épült, Zsolnay-kerámiával díszített szecessziós stílusú palicsi állatkertben.

Az első nap programjai a mokrini kilenclyukú híd megtekintésével zárultak. Vacsoraidőben érkeztünk szállásunkra, a Zenta főterén található Hotel Royalba. Vacsora és a szobák birtokbavétele után még esti foglalkozást tartottunk, ahol pontszerző vetélkedő keretében felidéztük az elmúlt nap nem kevés ismeretanyagát.

A második nap délelőttjét a zentai Stevan Sremac Általános Iskola tanulóival és tanáraival töltöttük, akik rendkívüli barátságukat és szívélyességüket bizonyították azzal, hogy szabadnapon, iskolai szünetben fogadtak bennünket néhány órára. Barsi Anita igazgatónő köszöntötte a kis vásárhelyi csapatot, majd hagyományainkhoz híven sort kerítettünk az öko-programra és barátságfát ültettünk együtt, a két intézmény tanulói az iskola udvarán. Hagyománycsere keretében rövid prezentációk segítségével ismertettük meg egymást saját városunk és iskolánk történetével, érdekességeivel, jellegzetességeivel. A sport sem maradhatott el: barátságos foci meccsen mérkőztünk. Nehéz szívvel búcsúztunk a zentai Stevan Sremac Iskolától.

Ebéd után a zentai városháza tornyába kapaszkodtunk föl, megtekintve közben a zentai csatát szemléltető szemléletes tárlatot és makettet. Idegenvezető kalauzolt a városháza dísztermében, ahol kicsit megpihentünk a megerőltető toronytúra után. Rövid fagyizást követően felkerestük és megkoszorúztuk a zentai csata emlékművét a Tisza-parton. Egy váratlanul jött felhőszakadás elől a közeli bevásárlóközpontba menekültünk. Vacsora és tisztálkodás után esti kvíz kérdések, pontszerzés következett.

A harmadik napon folytattuk utunkat délebbi vidékek felé: Óbecsén meglátogattuk a Ferenc-csatorna zsilipjét, majd Péterváradon tettünk sétát a Sahat-torony tövében, illetve 1 km-es túrára indultunk a sötét kazamatákban. Novi Sadról Karlóca felé folytattuk utunkat, ahol a sokat emlegetett zentai csata következményeként 1799-ben a törökökkel békeszerződés született. Az eseménynek egy takaros békekápolna állít emléket, amely sajnos zárva volt, megközelíthetetlen és rejtélyes épület, elérhetőségek, nyitva tartás nélkül. E helyről rohanvást távoztunk a fenyegető felhők miatt, melyek épp hogy nem szakadtak a nyakunkba, utolsó pillanatban még fölugráltunk a buszra. A nap zárásaként megérkeztünk a kovacicai (Antalfalva) Relax Hotelbe, második szállásunkra. Itt finom vacsora, úszómedence és jakuzzi várt.

A kirándulás negyedik napját Torontálvásárhelyre (Debeljacsa) terveztük, ahol szintén testvériskolai kapcsolatokkal, szoros barátságokkal rendelkezünk immár öt esztendeje. A Mosa Pijade Elemi Iskolában Balogi András igazgató úr köszöntött minket. Ezután előadtuk prezentációinkat városunkról, iskolánkról. A székkutasi tagintézményt a 7.d osztályból Bajnóczi Bonita, Bánfi Kata és Schneider Krisztina, a Klauzált a 7.a osztályból Haranghy Szabolcs, a 7. b osztályból Albert Júlia, Győrfi Rebeka és Kerekes Emma képviselték.  Martinek Imre, torontálvásárhelyi tanár jóvoltából egy zenés, művészi igényű diavetítést tekinthettünk meg a testvérvárosról. Sort kerítettünk a faültetésre; meglátogattuk a helytörténeti múzeumot, ahol Széchenyi Jolán, nyugalmazott tanár, a múzeum megálmodója, létrehozója kalauzolt bennünket; koszorúztunk és verset olvastunk a református templom cintermében; fölkerestük a márványtáblákat, melyek az 1794-ben többek között Hódmezővásárhelyről kivándorolt telepes családok neveit őrzik, akik létrehozták Debeljacsát. A gyerekek ezután közösen sportoltak, mi, tanárok pedig a közös jövőnket, lehetőségeinket vitattuk meg.

Az ebéd ezen a napon nem a szálláson, hanem a festői szépségű debeljacsai halastavak melletti kis csárdában volt, három fogás: csigaleves, csevapcsicsa, lekváros palacsinta.

A délutánt a szendrői várban töltöttük, mely romos állapotában is monumentális, fenséges. E helyt hunyt el Kinizsi Pál. Sötét, fölénk tornyosuló felhők fenyegetése közepette vonultunk végig a Duna partján közvetlenül elterülő hatalmas építmény roskadozó kőfalai között. Megálltunk egy-egy fotóra, kagylót gyűjteni, megcsodálni egy-egy építészeti érdekességet, érdekes növényt, állatot.

Az est nagy meglepetése volt, hogy Martinek Imre szervezésében a torontálvásárhelyi barátaink, mind gyerekek, mind tanárok meglátogattak bennünket a kovacicai szálláson. A gyerekek örömmel ismerkedtek, barátkoztak, beszélgettek egymással, mi, tanárok pedig tovább szövögettük közös jövőbeli terveink homályos hálóját. A búcsú nehéz volt és könnyekkel teli.

Kirándulásunk utolsó napján fő úti célunk Belgrád, Nándorfehérvár. Több órás vártúra során fedeztük föl a helyet, koszorúztunk, szavaltunk a nándorfehérvári csata emlékművénél, fényképeztünk, jégkrémeztünk. Hazaúton rövid időre megálltunk Nagybecskereken (Zrenjanin), ahol az egész hetes munkát, teljesítményt értékelve 12 tanulót tárgyi jutalomban részesítettünk. Egy finom fagyi után Hódmezővásárhely felé vettük az irányt, ahová kicsivel 22 óra előtt meg is érkeztünk. Reméljük, mindenki gazdagodott ezen a túrán és sok hasonló szép napok és kalandok várnak ránk!

Forrás: Kovács Szabina