„A sport mindig rendszerességet jelentett az életemben” – interjú Bakos Eszter ezüstérmes vásárhelyi rúdsportolóval

Még május végén tartották meg Budapesten a Pole Artistic Hungary rúdtáncversenyt, ahol egy vásárhelyi rúdtáncos lány, Bakos Eszter is képviseltette magát, és második helyezést ért el egyéni kategóriában.

Eszter két és fél éve kezdte el a rúdsportot a Pole Magic Rúdtánc Stúdióban. Számára a sport mindig rendszerességet jelentett az életében, nem is csoda tehát – hogy edzője és csapattársai csodálatára – kitartásával és lelki erejével a pandémia általi bizonytalanság ellenére is alázattal készült az ország egyik legnívósabb rúdtáncversenyére, ahol a második helyet zsebelhette be.

Hogyan zajlott a felkészülés?

Más volt, mint amilyen szokott lenni, a sok leállás miatt én is erőmet vesztettem. Nagyon kellett rá figyelnem, hogy ne sérüljek meg, s visszaerősödjek az elemekhez és a koreográfiához. Csodálatosan éltem meg a felkészülést, amikor beérett a koreográfiám, én magam is kiteljesedtem, és azt éreztem, hogy már ezzel győztem.

Mi motivált a versennyel kapcsolatban?

A versenyekre nem a helyezés miatt megyek elsősorban, számomra sokkal fontosabb, hogy eljussak egy olyan szintre, ahol meg tudom az adott koreográfiát csinálni, az pedig már csak hab a tortán, hogy ezt másoknak is át tudom adni. Eleinte úgy éreztem, hogy nem sikerült túl jól a koreográfia, ám nagyon jó érzés volt, hogy egyáltalán ott lehetek, és az edzőm Gabi, valamint a családom is ott van velem.

Azonban második helyezet lettél, ami azért nem kis teljesítmény. Mit éreztél, amikor megtudtad?

Fantasztikus érzés volt, hiszen nagyszerű helyezést értem el, úgy éreztem, hogy beérett a sok gyakorlásom.

A jövőben is el tudod magad képzelni hasonló versenyeken?

Természetesen igen, Gabival át fogjuk beszélni a következő versenyeket, és amiben mind a ketten látunk majd fantáziát, azon mindenképp szeretnék majd indulni.

Miért szereted a Pole Magic Rúdtánc Stúdiót?

A hétköznapokban rengeteget jelent, hogy eljöhetünk egy közösségbe, ahol amellett, hogy gyakorolunk, és levezetjük a feszültségeinket, találkozhatunk és beszélgethetünk is egymással. Sokan félnek, hogy egy ilyen női közegben vajon mire számíthatnak majd, ám nagy meglepetés szokott lenni, hiszen itt mindenki nagyon segítőkész: beszélgetünk, és segítünk egymásnak, s mindegy, hogy kihez fordul az ember, egy-két kedves szó mindig éri a másikat.

Bartyikné Oláh Gabriella, a lány edzője így jellemezte Eszter eredményét:

„A versenyzők hónapokig készülnek és gyakorolnak, hogy kiálljanak a színpadra. Eszter úgy készült fel, hogy az utolsó hétig bizonytalanság övezte, hogy megtartják-e a versenyt, aztán egy héttel előtte derült ki, hogy igen, mehetünk. Hatalmas lelki erő és kitartás kell ahhoz, hogy egyetlen pillanatra se engedd el a felkészülést, egy ilyen fajta bizonytalanság nagyon kevés embert tud motiválni. Eszternek fantasztikus akaratereje van, nagyon büszke vagyok rá.”