Bábeli hangzavar a Szignumban – Galériával!

A makói Szent István Egyházi Általános Iskolában immáron kilencedik alkalommal rendezték meg az úgynevezett Bábelnapot. – Ez a mostani rendhagyó volt, hiszen az Erasmus Plusz Program keretében hat nemzet diákjait, tanárait láttuk kedden vendégül – nyilatkozta Baloghné Kovács Éva, az intézmény angol szakos tanárnője. A városban egy hetet töltő finnek, németek, portugálok, törökök, britek és szlovákok a magyar hagyományokat és kultúrát ismerhették meg.
Parasztolimpiát is szerveztek a Szignumban, vagyis régi magyar játékokat is kipróbálhattak a külföldiek. A vendégek ezt nagyon élvezték, hiszen számukra eddig ismeretlen szórakozásokkal, mint zsákban futással, tojásroppantással, patkódobással és golyózással is találkozhattak. Emellett honfoglalás kori ruhákat, fegyvereket is bemutattak nekik, de készíthettek rongylabdát és a csikós múltból is ízelítőt kaptak. Több kisdiák most először látott, sőt, meg is simogathatott lovat.
A 13 éves Iiris Honkimaki és a 12 éves Johanna Vanne most először jártak Magyarországon. – Finnországból, egy Tampere mellőli kisvárosból, Lempaalából érkeztünk – mondták a lányok. Elmesélték, hogy nagyon tetszik nekik, hogy nálunk jóval több a zöld növény és itt jóval melegebb van, mint náluk. – A magyar gyerekek nagyon kedvesek, segítenek nekünk, s azt vettük észre, hogy az angolul egy kicsit jobban tudnak, mint mi – emelte ki Johanna. Barátnője elárulta, hogy a magyar ételek túl fűszeresek nekik, valamint ők jóval több halat és krumplit esznek, mint a magyarok. A gyerekek és tanáruk a kérésünkre elénekeltek egy vidám finn népdalt, mely arról szól, hogy felforrt a teavíz és fogyasztható. Íme a dal:
##audio:2728##
A Szignum hatodikosa, Ferenczi Hunor nem csupán aktívan kivette a részét a külfönféle programokból, hanem családjával egy hétre vendégül is látott egy külföldi diákot. – A 17 éves török Mehmed lakik nálunk, a közös nyelvünk az angol, így legalább én is gyakorlom – tette hozzá mosolyogva Hunor. A fiúk szabadidejükben a városban sétálnak, a makói igyekszik mindent megmutatni a városból a töröknek.
Munkatársunktól. K.