Az újságírás atyjára emlékeztek

Először 1917-ben adományozták a Pulitzer-díjat, mely az újságírók egyik legnagyobb elismerése. Névadója, Pulitzer József 1847. április 10-én született Makón. Az újságíró, lapkiadó, médiamágnás születésének 169. évfordulójára szülővárosában is megemlékeztek. Vasárnap elsőként a Csipkesor előtti szobrát, majd az Úri utcában lévő egykori szülőháza helyén álló épület falán lévő emléktábláját koszorúzták meg. Az ünnepségen részt vett többek között Czirbus Gábor alpolgármester, Kovács Sándor és Toldi János települési képviselő, Halmágyi Pál történész és Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató.

– Egy szegény körülmények között élő makói család gyermeke volt Pulitzer József, katonának akart állni, de a gyenge fizikuma miatt nem vették fel Magyarországon – mondta Szikszai Zsuzsanna. A fiatal József az Egyesült Államokba ment, ahol a polgárháború miatt szükség volt a fegyveresekre, így az északiak oldalán harcba is szállt. A háború után se jött haza, hanem kint maradt. Mindössze 17 esztendős volt, eleinte mindenféle fizikai munkát elvállalt, majd újságíró lett belőle.

– Az évek múlásával szépen ívelt fölfelé a pályája, nem csupán jó házasságot sikerült kötnie, hanem belefolyt a politikai életbe is – folytatta a múzeumigazgató. Megvásárolta a csőd szélén álló New York World-öt és felvirágoztatta. A nevéhez fűződik az oknyomozó újságírás meghonosítása. Emellett az ő ötlete alapján a képregények is megjelentek a napilapokban.

Mind a mai napig az egyik legrangosabb újságírói elismerés, a Pulitzer-díj is neki köszönhető. Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban és a világ számos pontján jóval elismertebb volt, mint szülőhazájában. Magyarországra egyszer látogatott vissza, de akkor sem jött el Makóra. Szülővárosához közeli Temesvárt kereste fel, de a Maros-parti településre nem jött át. Nagyon rosszul esett neki, hogy itthon nem ismerték el a munkásságát.

Munkatársunktól. K.