Húsvét a múzeumkertben – Galériával!

Igen sokan, főleg kisgyermekes családok jöttek el a makói József Attila Múzeum húsvéti programjára. – Nagyszombaton elsősorban az ünnephez kapcsolódó népszokásokat szeretnénk feleleveníteni – nyilatkozta Szikszai Zsuzsanna, az intézmény igazgatója. Az idő is kedvezett a szabadtéri műsoroknak, foglalkozásoknak. Újból élet költözött a skanzenbe, hiszen kézművesek, néptáncosok, zenészek és persze rengeteg gyermek érkezett erre a rendezvényre.
A hagyományoknak megfelelően lehetett mézeskalácsokat díszíteni, tojást festeni és írni, de a foltvarrást is elsajátíthatták a résztvevők. Régi játékokat is felsorakoztattak, úgy mint a gólyalábazást, a botütést vagy az ostordurrogtatást. Nincsen húsvét nyúl nélkül, így a múzeumkertből sem hiányozhatott. A kicsik nagyon élvezték, hogy megsimogathatták nem csupán a nyuszit, hanem a csacsit és társait is.
A Maros Táncegyüttesnek és a Rozsdamaró zenekarnak köszönhetően táncháznak is aktív részesei lehettek a múzeumkert vendégei. Emellett egy húsvéti előadásnak is tapsolhatott a közönség. – Egy nagyon egyszerű készítésű, de annál bonyolultabb használatú játékot, a gólyalábazást mutattam meg a vállalkozó szelleműeknek – tudtuk meg Tóth Endrétől, a Maros egyik táncosától. Egy kis adag bátorság és egy nagy adag egyensúlyérzék kellett hozzá, s máris nem csúszott ki a talaj a kis gólyák talpa alól.
A Rozsdamaró együttes hegedűse, Batyi Zoltán elárulta, hogy egykoron nagyszombaton nem szólt a muzsika és nem táncoltak az emberek. – Most ezzel a szép szokással szakítottunk, hiszen a profi táncosoknak, illetve mindenkinek, aki pár lépést meg akart tanulni, húztuk a talpalávalót a skanzenben – tette hozzá a zenész.
Munkatársunktól. K.