Körtánc

Előadók: Lőrinc Katalin, Horváth Zsófia, Fitos Dezső, Dimény Levente, Hámor József, Bonifert Katalin, Horváth Eszter, Fehértóy Zsanett, Soós Gyula András, Kolumbán Norbert
Jelmez: Kiss Zsuzsanna
Fény: Lendvai Károly

Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt

Körtánc – szép és annyi jelentést magában foglaló kifejezés. Nem véletlenül választotta Arthur Schnitzler osztrák drámaíró 1920-ban írt darabjához egy olyan táncfajta („Reigen”) nevét, amelyben a párok láncszerűen váltakoznak, s ha egymástól elválva ellenkező irányokban haladva cserélnek párokat, a sor végén újra összetalálkoznak…

De nem csupán életünk e misztériumát: a párválasztás, az erotika működésének gyakran önmagunk számára is meglepő kiszámíthatatlanságát ábrázolta művében, hanem azokat a társadalmi helyzeteket is, amelyek közegében ezek létrejönnek. A cselédlány, a katona, a férjes polgárasszony, a költő, a színésznő, és így tovább, mindenki egy másik „kaszt”-ból, akiket az élet mégis, akár csak egy-egy rövid találkozásra, de egymáshoz sodor.

Kornis Mihály magyar író 70 évvel később, „Körmagyar” címen adaptálta a művet, „komoly bohózat” alcímmel ellátva.  Ezzel is finoman hangsúlyozta, hogy szinte mindegy, milyen környezetbe, milyen korba helyezzük el férfi és nő találkozásának és szétválásának pillanatait, mert bár mindig meghatározza ezeket a körülmény, hogy milyen társadalmi réteg tagjai vagyunk és milyen politikai berendezkedésben élünk, találkozásaink mégis egyként vannak kiszolgáltatva egy kontrollálhatatlan erőnek, – jobb tehát, ha ironikusan mosolygunk saját esendőségünkön.

Juhász Zsolt koreográfus, a Duna Művészegyüttes, valamint kísérletező csapata, a Duna Táncműhely vezetője ugyanezt gondolta, amikor belevágott a téma szavak nélküli színpadra állításába. Nem törekedett arra, hogy egy az egyben átvegye akár az osztrák, akár a magyar író karaktereit, hanem olyan táncosokat hívott meg a produkcióba, akik személyiségéből hasonló módon eltérő párosokat tud összeállítani. A szavak nélkül kialakuló láncolat során különböző táncstílusok találkoznak az ezúttal valóban kör alakú színpadon (a MOM Kulturális Központ kupolaterme szabályos kör alaprajzú), a néptánc legkülönb fajtáin kívül a kortárs tánc, a színészi gesztusok és az élő zene nyelvén.

Jómagam számára életbevágó fontosságú találkozást jelentett ez a mű: soha nem dolgoztam még néptánc koreográfussal (klasszikus balett és modern táncszínház képzettségű lévén), és ezen felül is: partnerként a hazai néptánc élet egyik legjelentékenyebb alakjával, Fitos Dezsővel.

Öröm volt részt venni ebben a produkcióban, ahol huszonévestől ötvenesig, a legkülönb karakterű emberek villantak össze a színen, ahol – és ez mindkét írott alapműtől eltér -: körben állva, ülve végignéztük egymás találkozásait is.

Különleges mű(vek), különleges találkozások, különleges élmény…

Írta: Lőrinc Katalin

Fotók: Eifert János