Jogászként a népbírósági perekről

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából csütörtökön rendhagyó történelem órát szervezett a makói múzeumban az önkormányzat, melynek fővédnöke Farkas Éva Erzsébet polgármester volt. Elsőként Badicsné Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót az előadónak, dr. Kolarovszki Tamás jogásznak.

– A háborús bűnösök népbírósági pereiből írom a szakdolgozatomat, szinte minden szabadnapomat és estéimet azzal töltöm, hogy járom a könyvtárakat, levéltárakat és keresem az ezzel a témával foglalkozó dokumentumokat – árulta el a jogász. Elsőként Jány Gusztáv királyi honvéd táboronok perét feldolgozva azt kutatta, hogyan került be a magyar jogrendszerbe a népbírósági ítélkezés.

– Mivel gyerekeknek tartottam előadást, így megpróbáltam érdekessé tenni a mondandómat, példákat is hoztam, megmagyaráztam nekik, hogy akkor miért kellett ezeket az embereket elítélni, egyáltalán mi is tartozik a háborús bűncselekmények közé, ezt is fejtegettem – folytatta dr. Koralovszki Tamás. Külön kitért arra, hogy 1945. február 3-án Budapesten, az Oktogonon kivégeztek két embert. Akiket a tömeg előtt felhúztak egy-egy lámpavasra, miközben a németek mozsárágyúval lőtték a teret. A kivégzések 1946-ig nyilvánosak voltak, s az emberi kíváncsiság mindent legyőzött, még különösebben az se zavart senkit, hogy ropogtak a fegyverek körülöttük.

Gémes Zoltán a makói Návay Lajos Kereskedelmi Szakképző Iskola végzős kereskedő szakos diákja. – Az 1956-os eseményekről már tanultunk, részletesen beszélt nekünk a tanár a korszakról, az akkori hatalmon lévő kormányról – tudtuk meg a 18 esztendős fiatalembertől. Zoltán – ahogy ő fogalmazott – még túlzottan fiatal ehhez a témához, de megpróbálja feldolgozni. Szerinte az ilyen érdekes előadások, mint ez a csütörtöki is, sokat segítenek abban, hogy könnyebben megismerje ő és a generációja a történelmünket igencsak befolyásoló fontos történéseket.

Munkatársunktól. K.