Mester mellett/által tanulni
A sándorfalvi Kulturális Napok Rendezvénysorozat keretén belül beszélgetett Török János és Németh György. „Mint volt diák a tanárával, mint egyik fotográfus a másikkal, mint férfi a férfival” – vezette fel a beszélgetést Feketéné Bárkányi Ilona, a sándorfalvi kulturális központ vezetője.
2010 óta foglalkozom fotózással. Délmagyarországnál gyakornokoskodtam és az SZTE alkalmazott fotográfus szakán végeztem. 2014-ben, ötletgazdaként megalapítottam társammal Hódmezővásárhelyen a Lucien Hervé Kamera Klubot, itt jelenleg is titkár vagyok. Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja vagyok – írja önéletrajzában Török János.
Németh György fotóművész, karikaturista Török János tanára (is) volt. De volt ő asztalos, autószerelő, lakodalmi fényképész, pedagógus… A beszélgetés kezdetén anekdotál is egyet arról, hogy azt mondták neki egyszer, hogy ha te lakodalmakat fotóztál, akkor te mindent tudsz, mert ott kell táncot, gyűrűfelhúzást, arcokat, mindent fotózni. Németh György két évtizedig a Magyar Távirati Iroda sajtófotósa volt. Manapság nyugdíjas, szabadúszó, és – ahogy fogalmazott – igyekszik elfelejteni a szakmát, hogy amatőr fotósként megörökíthesse az alföldi tanyasi élet szépségeit. Valamint a Szegedi Tudományegyetemen tanít képi kommunikációt.
A beszélgetés olyan érdeklődés mellett zajlott, hogy a Pallavicini Kastély Vadászterme már-már szűkösnek bizonyult. A ráhangolódást, és többször a magyarázatot is segítette, hogy egy kivetítőn váltakoztak a képek, amelyeket Németh György készített.
A képpergés mellett pedig sok érdekességgel, életszemlélettel ismerkedhettek meg az emberek. Beszélt a vizuális befogadás fontosságáról, de arról is, hogyan igyekszik amatőrré válni: „Próbálom, hogy a riporteri szemléletet – lehetőleg – elfelejtsem, és maradjak az egyszerű, emberi látásmód mellett”.
Elmondta például, hogy a digitális korszak előtti időkben, ő az MTI-nél mindig lecsípett egy kis filmet, és egyet-egyet saját magának is fotózott ebből. „Kimarad a feldolgozás és a gondolkodás” – ezt már a digitális korszak sajtófotózásával kapcsolatban állapította meg (ti. ezekre nincs idő, hirtelen kellenek a fotók). És természetesen a jó fotó paramétereit is körbejárta, két aspektusból is; a fotóséból: „Egy jól megcsinált képnek nem kell blickfangosnak, különlegesnek lennie, egyszerűen annak kell lennie, ami bennünk kialakult.”; a befogadóéból: „Egy jó képnek az az ismérve, hogy mennyit – (érzést – a szerk.) – kelt bennem.”
Még egy izgalmas kísérletnek is alávetette Török János beszélgetőpartnerét, ahol három lefordított papírlapból húzva egyet, a másik oldalon lévő képről kellett mesélnie.
Ez volt Sebastião Salgado egyik Menekültek képe.
(A kép forrása: http://maimanohaz.blog.hu/2012/02/08/foto_kalendarium_sebasti_o_salgado)
Németh György szívesen, szuggesztíven elemezte a képet, hiszen egy nagyon jelentős mesternek tartja Salgadot. Török János pedig (a megjelentekkel egyetemben) szívesen hallgatta ezt, hiszen ő is egy mestert hallgathatott.
G.
