Bronzból született gondolatok

A makói önkormányzat 2016-ot Návay Lajos emlékévvé nyilvánította, s ennek kapcsán számos programot szervezett, illetve szervez majd a későbbiekben is. A mártírhalált halt egykori neves politikus tiszteletére egy emlékérmet kívánnak megjelentetni, melynek elkészítésére Návay Sándort kérték fel. A hódmezővásárhelyi szobrászt ezt a felkérést örömmel vette, hiszen rokoni szálak kötik a néhai országgyűlési képviselőhöz. – Így kerültem kapcsolatba a makói önkormányzattal, s ez vezetett ahhoz, hogy pénteken önálló kiállítással is bemutatkozhattam a helyi József Attila Múzeumban – árulta el Návay Sándor.

Az Alföldön kevés a kő – ahogy fogalmazott a művész – ezért esett a választása bronzra. Egy-egy munkája megszületését hosszú hónapokig tartó előkészület előzi meg. – Csak abban az esetben nyúlok az anyaghoz, mikor a fejemben már összeállt, mit is akarok csinálni – avatott be a műhelymunkájába Návay Sándor.

A tárlatot Feledy Balázs nyitotta meg. A művészeti írótól megtudtuk, hogy elsősorban barátság fűzi az alkotóhoz. – Már a főiskolán felfigyeltem Sándorra, mikor ifjú hallgatóként odakerült hozzánk – mondta az egykori tanára, aki elsősorban azért tartja nagyra a szobrászt, mert Hódmezővásárhelyen kezdett el dolgozni, s mind a mai napig a szülővárosában tevékenykedik. Ez azért nagy szó, mert nagyon sokan elhagyják lakóhelyüket annak érdékében, hogy talán máshol jobban tudnak érvényesülni.

– Návay Sándort elsősorban kitűnő állatszobrásznak tartom, de emellett kiválóan készít portrékat, illetve szimbólumokat is, gondolok itt az artistákat ábrázoló sorozatára – fejtette ki Feledy Balázs. Egy-egy portré esetében pedig hűen adja vissza magát az embert. – Amikor a képzőművészek Liszt Ferencet ábrázolják, a kezét hangsúlyozzák ki, Sándor ezzel szemben csak a nagy zeneszerző fejét öntötte bronzba, s az is igen kifejezőre sikeredett – tette hozzá a művészeti író.

Munkatársunktól. K.