quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Promenad.hu archívum

Igazi örömzene az Ótemplomban – Galériával!

2016. január 21.


Ahogy elnéztem az erdélyi Markó Botondot és barátait, illetve a kárpátaljai Pál István „Szalonnát” és Bandáját (vagyis az est fellépőit) azonnal az jutott eszembe, hogy ők aztán igazán szeretik azt, amit csinálnak. Öröm volt nézni a játékukat.

A rendezvényt Bán Csaba református lelkész szavai nyitották meg, aki hangsúlyozta, hogy ez a mostani rendezvényük “nyitás a magyar lélek felé”, egyúttal megköszönte a Rádió 7-nek és a Vásárhelyi Televíziónak, hogy a Református Ótemplom programjait eljuttatják a nézőkhöz, hallgatókhoz, olvasókhoz.

Az erdélyi fiatalok mindegyike gyerekkora óta zenél. A frontember Markó Botond kezdetben még gitáron játszott, később tért át a népzene, mégpedig a csángó népzene világába. Emellett azonban kiválóan szaval, mond prózát. Utóbbiról az Ótemplom közönsége is meggyőződhetett: igazi ízes erdélyi nyelven adta el a zeneszámok közti összekötő „meséjét”. A barátok pedig nem kevésbé tehetséges, ifjú zenészek: Molnár Bálint kobzon játszik (ez adja meg talán a csángó népzene különleges hangzását), míg Benke Róbert dobbal egészítette ki a csapatot.

Szalonnáék Kárpátaljáról érkeztek, és az egész Kárpát-medence népzenei kincseit szólaltatják meg – tették ezt most is – őrületes virtuozitással. A zenekar tagjai valamennyien neves népzenészek: Gombai Tamás hegedűn, Gera Attila klarinéton és tárogatón, Karacs Gyula brácsán, Ürmös Sándor cimbalmon, Doór Róbert pedig nagybőgőn játszik.

Hódmezővásárhely a koncertsorozat immár sokadik állomása (2001 óta rengeteg helyen megfordultak mind az ország határain belül, mind azon túl). Böszörményi Gergely (Hódmezővásárhelyről elszármazott, Magyar Örökség-díjas kiadó, producer) elmondta, hogy a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek: a Ghymes zenekar kereste meg, hogy a népzenét be kellene csempészni a Zeneakadémiára, ott viszont nagyon nem örültek ennek, mondván „a népzene művelői mindig kurjongatnak, dobbantgatnak, szétverik a színpadot”. Mára már a Zeneakadémián külön népzenei tanszék működik… Ahogy a koncertszervező Böszörményi megfogalmazta, ennek a sorozatnak a legfőbb célja, hogy „megmutassuk a saját zenei hagyományainkat saját magunknak, másrészt az, hogy megmutassuk a velünk együtt élő nemzeteknek, nemzetiségeknek”.

A hódmezővásárhelyieknek bizony megmutatták, legalábbis azoknak, akik ott voltak (majd’ teltház) csütörtök este a templomban. (A többieknek lehet ám sajnálkozni: fergeteges élményből maradtak ki.)

ÉR.