A Télapó is köszöntötte a véradókat

A Mikulás és krampuszai szaloncukorral fogadták az érkezőket, akik közül nem egy bizony dalba is fogott, vagy épp verset mesét mondott a nagyszakállúnak. Volt, akit a gyermeke is elkísért a véradásra, ők különösen megörültek a nem várt fogadóbizottságnak. Mindenhová követték, megölelték, sőt az egyik kislány hazai is szerette volna vinni őt, ám neki még dolga volt a világban. Főleg mivel a véradók érkeztek folyamatosan, hogy így segítsenek ismeretlen embertársaikon. Egyébként a Mikulás és krampuszai is rendszeres véradók (gondoltuk volna?).

Ezúttal a véradók a Vöröskereszttől cd-t, dvd-t és egy képeslapot is kaptak, amelyen ez állt: Tisztelt Ismeretlen Jótevő! Köszönöm, hogy az Ön odaadó figyelmessége, jóindulata révén lehetőséget kaptam életem folytatásához, egészségem helyreállításához! Köszönöm a szép mindennapokat, amiket újra átélhetek családtagjaim körében! Köszönöm még egyszer, hogy vért kaptam Öntől! Ez a visszacsatolás igazán jólesett mindenkinek ugyanúgy, mint az esti vacsorán azoknak, akik többszörös véradókként, kerek alkalmat ünnepelve vették át a Vöröskereszt és az Önkormányzat emléklapját. Ez utóbbin további hat üzenetet olvashattak vért kapottaktól vagy hozzátartozóiktól.

A vacsorán Zsótér Károly köszöntötte a jelenlévőket, és mint mondta, nem lehet elégszer megköszönni a véradók felajánlását. Böjte Csaba atyát idézve arról is beszélt, hogy a szeretet nem feltétlenül annak jár, aki megérdemli, hanem akinek szüksége van rá. Így van ez a felajánlott vérrel is. Megköszönte a szentesi Vérellátó Központ munkatársainak, a Vöröskeresztnek, a véradásszervezőknek, segítőiknek is a munkáját. Köszönet illette a vacsora vadhúsalapanyagát felajánló Bartucz Tibort (Probart Kft.) is és a pörkölt készítőit, Bereczki Lajost és csapatát, illetve a helyet és felszolgálást minden alkalommal biztosító Birkacsárdát is.
Nem is beszélve a Károly Óvoda kispajtásairól, akik már több alkalommal – így most is – kedveskedtek egy-egy apró köszönőkártyával a véradóknak.

Agócs Lászlóné, a szentesi Vöröskereszt területi vezetője örömét fejezte ki amiatt, hogy Mindszenten mennyire jó a véradócsapat.

A vacsora előtt köszöntötték a jubiláló véradókat, és egy szomorú eseményről is megemlékeztek egy mécsessel: a szentesi véradó ünnepségen kilencvenszeres véradásért köszöntött, ám azóta elhunyt Tóth Antalról is.

A mindszenti jubiláló véradók:

Kilencvenszeres véradásért: Tóth Antal †

Hatvanszoros véradásért: Tóth József

Negyvenszeres véradásért: Szunyi Gábor, Szentes-Bíró Béla, Semperger Lászlóné, Nagy Istvánné, Márton Miklós, Lucza Ferenc, Hevesi István, Domonkos Zsolt, Bányai Istvánné

Harmincszoros véradásért: Takács Edit, Sallai László, Kovácsné Bilejov Brigitta, Kis Lászlóné, Juhász Lajos, Farkas Jenő, Dankó Róbert, Csernák János

Húszszoros véradásért: Bakó Sándor, Zsótér János, Kalotai Sándor, Hevesi Jánosné, Sinka Károly Sándor, Kovács István, Tóth István Zsolt, Tóth Anett, Szőkéné Tamás Ildikó, Barna István

Tízszeres véradásért: Csege József, Kis Ágnes, Pálinkóné Tóth Zsuzsanna, Forgó László, Szabó Józsefné, Galgóczi Éva, Hevesi Zoltánné, Zsingellérné Tóth Judit, Bardóczi Gábor, Bánfi Tibor, Szunyi Mihály, Kallai Róbertné, Bubori Istvánné, Fülöp Endre, Hevesi Zoltán

Forrása és fotók:

Juhász Éva