Németh László tükörcserepei

Németh László vásárhelyi éveiről sokat, sok helyen beszéltek, írtak már, a rádiósműsor apropóját viszont egy évforduló adta: 70 évvel ezelőtt érkezett Vásárhelyre Németh László, 1945-ben kezdte meg 3 és fél évig tartó tanári munkásságát a városban. Ebben a hivatásban találta meg igazán önmagát, mindig úgy érezte, tanárnak született. A vásárhelyi évek alatt rendkívüli aktivitásról tett tanúbizonyságot, ahogy ő fogalmazott: „[í]rói szempontból is az itt eltöltött öt év volt életem legtermékenyebb szaka… Ennek a városnak csehovi alakjairól írtam legnagyobb regényemet, az Égető Esztert… Itt készültek legjobbnak tartott történelmi drámáim is.”
Ezek a „csehovi alakok” olyan szellemi felüdülést jelentettek az írónak, amire egész életében szívesen gondolt, visszaemlékezéseiben mindig csupa kedvességgel beszélt, írt a városról:
„[…] Vásárhelyen nincs természet, csak kőfal és pusztaság, de én megtaláltam a közöket, ahol egy-egy fa néz ki a házfalon; a Lázár utcán piros volt a díszfák levele; kórház alatt Kishomok fele nyílt kilátás; a futball pályák alatt egy zöldpartú csatorna ment a Kaszap utca végéig; arra kerültem napnyugtával haza.
Én Vásárhelyet, mint tájat szerettem. Ma az ország egyik legszebb pontján élek, de ha vendégeim egy ihletért irigyelnek: előttem a vásárhelyi körgát jelenik meg, ahogy a Kisállomás felöl jövő utazó szemében a várost a magasba emeli, a belvárosi utcák, amelyeken a fürdőház felé bandukoltam, a magas fakerítésen kihajló barackfa, amelyen sétám közben a tavaszt figyeltem, a sporttelep mögötti csatornán az őszi, úszkáló levelek, a Tarján zsákutcája, melyen barátomhoz mentem, a mártélyi Tisza-part, ahova volt tanítványaim vittek ki egyszer-kétszer.”
Kőszegfalvi Ferenc (aki a 70 éves évfordulóra Németh László nálunk – Az író vásárhelyi életének tükörcserepei címmel kiadványt is hozott létre a visszaemlékezésekből)emellett azt is kiemelte a műsorban, hogy nemcsak az író kapott nagyon sokat a várostól, hanem Hódmezővásárhely is sokat köszönhet Németh Lászlónak. Leginkább rangot. Ő tette fel az irodalom térképére a várost. Nem csoda, hogy különleges kultusza alakult ki itt, nálunk, amelyet reméljük, ápolni is fognak.
Mindannyian tehetünk ezért: olvassunk sok Németh Lászlót!
ÉR.