Soha el nem múló tiszteletadás

A Nagy Háború centenáriumának második évében járunk, szinte nincs olyan hónap, hét, amikor ne lenne egy-egy előadás, konferencia, kiállítás megnyitó, könyvbemutató a témában. Így emlékezünk mi manapság a hősökre. Azokra a fiatalabb és idősebb férfiakra, akik hazájuk hadba hívó parancsának engedelmeskedve elhagyták a szeretett otthont, harcoljanak egy eszméért, egy gondolatért, a hazájukért. A vásárhelyiek közül körülbelül 3000-en sosem tértek vissza, ugyanennyien pedig hadifogságba kerültek.

Az I. világháború befejeztével szinte azonnal megalakult Magyarországon egy bizottság, mely céljául nem mást tűzött ki, minthogy a hősökre való emlékezést szorgalmazza. Vásárhely élen járt az ügyben: sorra születtek az emlékezés különféle mementói. Szobrok (mint például a Városházán látható Fahonvéd, illetve a Kossuth téri lovas szobor), emléktáblák, -oszlopok sora épült meg a város, olvasókörök, iskolák, magánszemélyek támogatásával, kezdeményezésével.

– Nagyon nagy volt az akarat, hogy a két világháború között emlékeket állítsanak azoknak, akik nem tértek vissza a frontokról. Vásárhelyen 26 ilyen emlékműről tudunk, amely mindegyike a Horthy-korszakban született. Ebből 10 a külterületeken található – mondta el Nagy Gyöngyi, a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület tagja.

Az emlékhelyek állapota változó, hiszen a Horthy-korszakot követően egészen a rendszerváltásig nem gondozták ezeket, így nagy restauráció előtt állnak.

ÉR.