Önzetlen, odaadó segítségnyújtás Vásárhelyről Afrikába – 2. rész

Ecker Szilvia neve ismerős lehet a portál olvasóinak, hiszen nemrégiben a szabadkézi gépi hímzésről is kérdeztük, illetve a jótékonysági céllal, az Afrika Másként Alapítvány és a Hungary Helps által szervezett afrikai útjairól. Az első részben a kinti nyomornegyedek melletti iskolákban végzett karitatív tevékenységekről esett szó, ezúttal pedig a nők boldogulásáért összeállított varrótanodai projektről beszélgettünk.
Miről szól ez a projekt, hogyan tudják Önök segíteni a szegénynegyedekben élő afrikai nőket?
Ha nem is vagyunk mindig fizikai értelemben jelen, a segítség ennek ellenére akkor is áramlik a kontinenseken át. A Maliból érkezett szőttesekből itthon táskák, szütyők, és egyéb textil termékek készülnek, amelyeket különböző rendezvényeken, vásárokon, kiállítások standjain adományokért lehet hozzájutni. A befolyt összegből újabb, oktatással kapcsolatos programokat lehet finanszírozni. Imádom ezeket a szőtteseket és a velük végzett munkát, pláne, tudván azt, hogy mindez jó célért történik.
Milyen pályázat útján sikerült a varrodai projektet megvalósítani?
Az alapítvány tagjai a látogatások során tapasztalták, hogy az özvegyek, az elvált vagy leányanyák, vagy azok a lányok, akik kikerülnek az iskolából és nem tudnak továbbtanulni, rettenetesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Így találták ki a varrodai projektet, amellyel nemcsak szakmát, hanem olyan termékeket elkészítését is meg szerették volna tanítani, amelyek piacképesek lehetnek Maliban. Pályáztak, és pályázatuk pozitív elbírását kapott a Hungary Helps Ügynökségnél. Kiutazásunkat és kint tartózkodásunkat pedig a Hungary Helps Önkéntes Program keretében a Magyar Önkéntes Liga támogatta. A Bamako melletti Kati városában befolyásos, a helyiek körében nagyon tisztelt hölgyek egy nőegylet létrehozását kezdeményezték, amely tagjai összefogtak azokért a nőtársaikért, akik egyedül, özvegyen nevelik gyermekeiket. Közülük sokan iskolázatlanok, így életmentő lehet egy szakma a kezükben.
A nőegylettel közösen egy varróiskola megalapítása volt tehát a célunk, azzal az elhatározással, hogy a mélyszegénységben élő családokat, illetve kifejezetten az ilyen kiszolgáltatott lányokat, asszonyokat támogassuk ilyen módon, hogy szakmát adunk a kezükbe. Egyszóval, ne csak halat adjunk nekik, hanem halászni is megtanítsuk őket, illetve egész pontosan varrni. Szerettünk volna egy olyan szakmát adni a kezükbe, melynek alapjai által maguk is boldogulhatnak, a mi szavainkkal élve, hozzájárulhatnak azzal a családi kasszához, hogy amit megvarrnak, azt azután értékesíteni tudják.

Miért kiemelten fontos ez az ő számukra?
Tudni kell, hogy az afrikai nők nagyon hamar felnőnek, családanyák lesznek. Ennek több oka is van: a tradíció, félelem a lányok „szégyenben maradásától”, a megfelelő biológia oktatás és a nemi felvilágosítás hiánya. Továbbá, ha választani kell egy családban, hogy egy fiú vagy egy lány menjen iskolába a családból, vagy például később, a középiskolai felvételnél a fiúk mindig elsőbbséget élveznek a lányokkal szemben.
Az anyagi okok is nagy szerepet játszanak: a lányokért kapott menyasszonypénz a családot gazdagítja: egy nem tanuló, nem dolgozó lány csak teher a gyakran 8-10 gyerekes családban, eggyel több éhes száj (ha ugyanis férjhez megy, átkerül a férj családjába). A szegénység, a pénzhiány, a hátrányos nemi megkülönböztetés, illetve a menstruációs szegénység miatt lányok gyakran kiesnek a csak elvileg kötelező oktatási rendszerből, így nem marad más számukra, mint hogy gyerekfejjel férjhez adják őket és sokszor már tizenévesen anyává válnak. Ha kapnak egy szakmát a kezükbe és ügyesek, szorgalmasak, akkor akár önfenntartóvá is válhatnak az általuk készített textil termékeknek a helyi piacon történő eladásával és a család már nem lesz annyira érdekelt abban, hogy „túladjon rajtuk”.
Hogyan teremtették meg a tárgyi feltételeket?
A pályázati összeg segítségével egy régi óvoda épületét bérelte ki, újíttatta fel az alapítvány, ez ad otthont a varrodának. Két hetes kint tartózkodásunk első hete jórészt az eszközök beszerzésével, a helyiség berendezésével telt el. Megvásároltuk a szükséges gépeket, szám szerint 25 darabot, illetve csináltattunk szabóasztalokat is. Ezt követően vettük meg az összes varráshoz szükséges kelléket, ollót, cérnát, varrótűt, stb.
A vásárlás és az oktatás során nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy azon a vidéken igen gyakori az áramszünet, így a varrógépek között 7 darab lábbal hajtós is van, melyekkel áramkimaradás mellett sem kell leállítani a munkafolyamatokat. Illetve ugyanennél az oknál fogva igényelték is a lányok, asszonyok, hogy kézzel is megtanulhassanak öltögetni.
Mi mindent tanultak meg varrni a résztvevők?
Előre kidolgozott programmal készültünk a számukra, ennek megfelelően vittük magunkkal a szükséges szabásmintákat. Sőt, utazás előtt mintadarabokat is készítettem, lépésről lépésre befotózva azokat, majd indulás előtt ezeket francia felirattal ellátva kinyomtattuk, lamináltuk, lefűztük. Ezeket az útmutatókat a későbbiekben is bármikor elő tudják majd venni, felidézve a helyes lépéseket az elkészítés során.
Legjobban az egészségügyi betéteknek örültek a nők, hiszen náluk ez szinte elérhetetlen. Kaphatók ugyan eldobható betétek, viszont ők nem tudják megfizetni, így rongyokat használnak a nehéz napokon. Így ez lett a fő projekt a programban, melyhez a Nanushka fashion designer cég is hozzájárult a tervezési folyamatokat illetően. De megtanultak telefontokot, övtáskát, női táskát, pénztárcát, babzsákot is varrni (a babzsákba például kiválóan bele lehet tölteni a ledarált hungarocell hulladékot). Csupa olyan terméket készíthetnek majd ezentúl, amely ott nincs, de lenne rá kereslet.
Hogyan zajlott az oktatás?
A varrótanoda résztvevőinek egy része oktatóként volt jelen. A legmélyebb, részletekre is jobban kiterjedő tudást ők kapták, nyilvánvalóan azért, hogy a megszerzett ismereteket a későbbiekben tovább tudják adni, és minél több nőnek megtanítani a varrás tudományát. Szerettünk volna minél több mindent besűríteni a két hétbe, ezért még a hazautazás előtti napon is egészen estig tartottak a foglalkozások.

Az oktatók valószínűleg épp most is órát tartanak…
Igen, ez volt a cél, és meg is valósult. Folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot, küldik a képeket, a sok-sok hálás levelet, mely mind azt bizonyítja, hogy jól végeztük a dolgunkat, mert az átadott szabás-varrási ismeretek tartósnak bizonyultak és tovább adhatók.
Hálát azonban nem csupán irántunk és a tevékenységünk iránt éreznek, hanem mindazon magyarok iránt is, akik valamilyen módon hozzájárultak a varroda megvalósulásához. Tudják és érzik, hogy ennek mekkora súlya van, és az összeg, melybe a projekt került, a magyar emberek adójából származik.

Milyen érzésekkel, élményekkel tértetek haza?
Azt gondolom, itthonról nézve korántsem tűnik annyira elkeserítőnek a bamakói vidéken élők helyzete. A kinti helyzet minden várakozásunkat felülmúlta. Felülmúlta a tekintetben is, melyre az indulásunk előtt igyekeztek felkészíteni. A TEK jóvoltából kiképzést kaptunk és részletes tájékoztatást arról, hogy mi minden baj és trauma érhet bennünket, de a vártakkal ellentétben egy percig nem éreztük veszélyben magunkat. Ráadásul Mali gyönyörű ország, ahol nyitott, békés, jólelkű emberek élnek. Vannak persze furcsaságok, például vallási téren, melyek csak a mi számunkra azok, nekik teljesen természetes, hiszen abban nőttek fel.
Jómagam úgy vélem, hogy ha valaki a saját szemével meglátja, megtapasztalja az afrikai mélyszegénységet, rájön, hogy mennyire jó dolga van itthon, mennyi mindene megvan és mennyi mindent tart természetesnek. Legyen az egy egyszerű menstruációs eszköz is akár.
A program pedig nem áll meg itt, folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél több afrikai városba eljussunk és eljuttassuk a tudásanyagot, és amelyet nyilvánvalóan igyekszünk bővíteni is, valamint minél több oktatót neveljünk ki, akik továbbviszik a szakmát.

A felsoroltakhoz pedig magától értetődően további támogatásokra volna szükség…
Valóban. Aki pedig támogatja az alapítványt, biztos lehet abban, hogy a pénz becsületesen oda kerül, ahová szánta, nem az alapítvány fenntartására, melynek weboldalára kattintva minden szükséges információ megtekinthető.
