Nemrég még Makón focizott, most a spanyol élvonalba szerződött

Az NB III-ból a La Ligáig – mivel kelthette fel a Valladolid figyelmét Nikitscher Tamás?

Három éve még az NB III-ban, két éve ilyenkor még az NB II-ben pallérozódott Nikitscher Tamás, aki karrierje eddigi talán legnagyobb váltásán van túl. Sokáig lehetett olvasni német klubok intenzív érdeklődéséről, de végül a spanyol első osztályban szereplő Real Valladolid lett a befutó. De vajon miért lett ennyire kapós a válogatott középpályás? Mely tulajdonságai miatt álltak sorba a nyugati kérők és mit érdemes tudni általánosságban Nikitscher játékosprofiljáról?

Nikitscher Tamás 2022 januárjában szerződött az NB III-as Makó csapatától az akkor még NB II-es Pécshez, majd egy évvel később már Kecskeméten kezdte meg a téli felkészülést. Az azóta eltelt két esztendőben Nikitscher a magyar válogatott kezdő játékosává, valamint a Kecskemét legjobb és legértékesebb labdarúgójává vált, tette mindezt úgy, hogy a 2023-24-es szezont szinte teljes egészében ki kellett hagynia keresztszalag szakadás miatt. Ebből kifolyólag a játékának minőségéről csak az idei szezonból tudunk érdemi mintát venni. Ebben nagy könnyebbség, hogy ősszel az NB I összes középpályása közül ő töltötte a második legtöbb percet a gyepen.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy Nikitschernek a KTE színeiben teljesen más szerepköre volt, mint a válogatottban. Előbbiben magasabban helyezkedhetett és lényegesen több támadó funkciót láthatott el, míg utóbbiban sokkal hangsúlyosabb a védekezése, pláne a Nemzetek Ligájában tapasztalt kimondottan defenzív rendszerben. Ennek megfelelően a hat darab NL-meccs alapján készült ábra egészen más formát alkot és egészen más képességeket helyez előtérbe.

A védekező mutatókban szignifikáns javulás tapasztalható, míg a támadó értékei csökkentek. Ami viszont mindkét vizualizáción kiemelkedő, az a fejjátéka és a cselei. Az NB I-ben ősszel mérkőzésenként átlagosan 2,87 cselkísérlete volt, ami a legalább 500 percet pályán töltő középpályások között a legjobb tízbe helyezi őt, viszont ő volt a második leghatékonyabb (69%), a legalább két cselt átlagoló posztriválisai között. A cselezéshez szorosan kapcsolódó mutató a labdavezetés, amiben ugyancsak kiemelkedett, azonban ez az a képessége, amelyet a válogatottban futballozva nincs lehetősége kamatoztatni, pedig Nikitscher a labdát igazán effektíven a labdacipeléseivel tudja előre juttatni, mivel a progresszív passzok nem jellemzők a játékára. Alapvetően is keveset passzol, így előrefelé sem kísérel meg sok átadást, e tekintetben abszolút a fentebb említett középpályások alsó negyedébe tartozik, viszont amikor előre játssza a labdát, azt kifejezetten hatékonyan teszi. Nála csak a ferencvárosi Ben Romdhane passzol pontosabban előre.

A másik erősségei a fejpárbajok, mind védekezésben, mind támadásban fontos olyan erények, amelyekre lehet építeni. Egészen sok légi csatát vívott mérkőzésenként az NB I-ben, amelyeket több, mint 50 százalékos hatékonysággal hozott – ez a középpályások körében jó arány. A fejpárbajokon kívül más kifejezetten védekező mutatóban nem lógott ki a magyar élvonalból, ennek ellenére a válogatottban rendszeresen kiemelkedik a játék ezen aspektusában. Tehát sokkal inkább arról van szó, hogy Nikitschert többféleképpen is számításba lehet venni, ráadásul kifejezetten jól adaptálódik ezekhez a szituációkhoz.

 „Ez egy megvalósult álom” – Nikitscher Tamás reméli, a KTE-nél mindenki egy kicsit a saját sikerének érzi a klubváltását

Összességében Nikitscherről elmondható, hogy első sorban a labda ellen tud igazán hasznos lenni, kifejezetten sok fejpárbajt vállal és ezeket magas százalékban nyeri, kellőképpen agresszív, amit a letámadások során is hatékonyan tud kamatoztatni. A labdás fázisokban elsősorban az individuális megmozdulásaival tud komoly hozzáadott értéket generálni, semmint a kooperatív játékstílusával, tehát a cselei és labdacipelése az, amivel a nyomás alól ki tud bújni, illetve előbbre tudja juttatni a labdát, ugyanakkor abszolút nem egy pazarló játékosról van szó, hiszen amikor előre játssza a labdát, akkor azt komoly effektivitással teszi, igaz keveset passzol, nem körülötte zajlik a játék.

Adja magát a kérdés, hogy mennyire illik Nikitscher a jelenlegi Valladolidba. A válasz pedig az, hogy nagyon. A kasztíliai klub az egyik legdefenzívebb a La Ligában, náluk csak a Leganes és az Espanyol birtokolja kevesebbet a labdát, a letámadásuk szintén nekik a legkevésbé intenzív, ellenben előszeretettel vezetik támadásaikat a levegőben, ebből kifolyólag sok a meccseiken a fejpárbaj. Mindez Nikitscher játékának kifejezetten kedvezhet, tehát elméleti síkon bőven rejlik fantázia a Valladolidba igazolásban.