Pintér István: nem igaz, hogy pillanatok alatt megtörtek bennünket a Don-kanyarnál
A vásárhelyi történész olvasói levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz, melyben a doni hősök emléknapja alkalmából fejtette ki gondolatait.
„Válasz a Délmagyarország 2025. január 11-i számában megjelent „A doni katasztrófa fájdalmas tanulságai” című cikkre.
Ez a „megemlékezés” akár az 1980-as években is megjelenhetett volna, leszámítva a doni hősök kifejezést. Persze akkor még ezt sem volt szabad. A szerző leírja, hogy január 12-én Urivnál törtek át a szovjetek és gyakorlatilag pillanatok alatt megtörték az ellenállásunkat.
A támadás két irányban indult meg. Az egyik Uriv ellen irányult és itt a 7. könnyűhadosztály 4. ezredét támadták. A másik Sztorozsevoje birtokba vételét célozta, és a 20. könnyűhadosztály 14. egri és 23. losonci ezredét érte. Az egri seregtest alakulatai január 13. után is tartották állásaikat. Ennek a hadosztálynak a 23/II. zászlóalja a tizenharmadik szovjet támadás után vágta ki magát a bekerítésből. A 7. könnyűhadosztály két ezredből állt, a 4.-ből és a 35.-ből.
Több forrásban lehet olvasni és szakirodalomban is, hogy ekkor még csak betörtek. Moszkalenko orosz vezérőrnagy, a 40. szovjet hadsereg parancsnoka azt állítja visszaemlékezésében, hogy az áttörésre január 13-án került sor. Vajon egy akkor ellenséges orosz tábornok miért ír ilyet, ha ez már január 12-én megtörtént? Azt „elfelejti” megemlíteni, hogy a 7. hadosztály másik ezrede, a 35. 12-én tartotta Gyevicát. Két teljes napon keresztül állták a többszörös túlerőben lévő ellenség támadását majd kitörtek.
A „megemlékezés” elsősorban a januári harcokról szól. Itt szeretném megemlíteni, hogy a III. hadtest 9. könnyűhadosztálya január 27-én még a Don partján állt. Nagyon sok példát lehetne még hozni. Ennyit röviden arról, hogy pillanatok alatt megtörtek, illetve szétvertek bennünket. Azt is írja a szerző, hogy a németek semmilyen támogatást nem biztosítottak. Meg kell nézni Gosztonyi Péter és Szabó Péter könyveit, akik tételesen felsorolják, hogy mennyi löveget, páncéltörőt, stb. szállítottak korábban. Az ténykérdés, hogy az 1. magyar páncéloshadosztályt páncélosokkal a németek szerelték fel.
Szerepel a szövegben az is, hogy 5 nap alatt 100-120 ezer embert veszítettünk. Ez nem 5 nap alatt volt, hanem durván ennyi volt az összveszteség. Végül a szovjet veszteségről egy szó sem esik, ugyanúgy, ahogy 50 éven keresztül. Több magyar történész szerint ez 100-155 ezer főre tehető. Ez a „megemlékezés” a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonáinak, altisztjeinek, tisztjeinek, főtisztjeinek, tábornokainak és a munkaszolgálatosoknak is a hősi helytállását kérdőjelezi meg.
Pintér István történész, nőr. ezredes”
Fotó: Archív
