Minek köszönhetjük a csúf, szürke, párás időt?

Önök hallottak már az inverzió jelenségéről és arról, hogy ez a téli fél évben mit okoz? Hogyan lehet a hegyekben melegebb, mint az Alföldön? Ezekre adunk választ.

Normál esetben a magasság növekedéssel csökken a hőmérséklet. Az inverziós rétegben azonban ez pont fordítva van, a magasság növekedésével növekszik a hőmérséklet. Az inverziós rétegben összegyűlnek az aeroszol-részecskék, városi környezetben kipufogógázok, falusi környezetben a szilárd tüzelésből származó részecskék. Tulajdonképpen ezt nevezzük szmognak, amely talaj közelében sokáig nem is vehető észre, azonban a magasból már sokkal hamarabb láthatóvá válik ez a fehér, szürkés-fehér, szennyezőanyagokkal teli légréteg. Amennyiben huzamosabb ideig (egy-két nap vagy több) fennáll ez az időjárási helyzet megindul a talajközeli felhőképződés, azaz a ködképződés. Ez mindaddig meg is marad amíg nem érkezik egy légköri front, amely képes lesz megmozgatni, átkeverni a légrétegeket és ezáltal eltüntetni a ködöt.

A talaj közelében leginkább a felszín éjszakai lehűlése miatt alakul ki inverzió, ekkor kisugárzási inverzióról beszélünk. Frontális inverzió a front felülete mentén, az alsó hidegebb és a felső melegebb légtömeg határán lép fel. Az úgynevezett zsugorodási (összenyomódási) inverzió a leszálló légmozgások miatti felmelegedés következménye. A légkör azon részét, amelyben az időjárási események nagy része zajlik (troposzféra) egy stabilabb, rendszerint szintén inverziós réteg zárja le. Az inverzió nagymértékben korlátozza a függőleges légmozgást.
Az inverzió lezárja a légkör legalsó rétegében a függőleges irányú légmozgást, mert a földfelszín közeli, kisebb sűrűségű légtömegek felemelkedve melegebb, még kisebb sűrűségű környezetbe kerülnek, ahol így felhajtóerő nem hat rájuk. Ennek hatására inverzió idején leáll a felhőképződés, illetve a levegő nedvességtartalma a földfelszín közvetlen közelében, köd formájában válik láthatóvá. Az inverziót kísérő gyakori jelenség az is, hogy a kéményből távozó füst nem száll föl, hanem a kémény fölött reked.

Fotó: Bodrogi Attila