Az év kétéltűje: a sárgahasú unka

A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk. Magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog!

Gyakran megesik, hogy a távolról jelentéktelennek és élettelennek tűnő erdei tócsák közelebbről szemlélve hirtelen megelevenedek. Felszínüket addig észrevétlen, apró békák lábtempói fodrozzák. Habár felülről nézve inkább csak hátuk unalmasnak tűnő rejtő színezete látszik, az egyszerűség csalóka. Hasuk pompás színét szemérmesen elrejtik, és a ragadozóik elriasztására tartogatják. Veszélyeztettsége miatt nem véletlenül választotta tehát az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re az „Év kétéltűjének”. – olvashatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.

A sárgahasú unka, Bombina variegata (LINNAEUS, 1761) rendszertanilag az unkafélék (Bombinatoridae) családjába tartozik. A család 2 neme (Barbourula, Bombina) mindösszesen 8 fajt számlál. Közös jellemzőjük a külsőleg látható dobhártya hiánya és a korong alakú, lenőtt nyelv. A társaságot korábban egy másik családba, a korongnyelvűbékák (Discoglossidae) közé sorolták. Pupillájuk szív alakú, hátsó lábuk ujjai között fejlett úszóhártya feszül. Az unkafélék családjának tagjai nagyobb számban Ázsiában fordulnak elő, néhány képviselőjük viszont kizárólag Európában található meg.

A sárgahasú unka korábban „hegyi unka” néven is ismeretes volt, mert főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek lakója. Összefüggő elterjedése Németországtól Svájcon, Északkelet-Olaszországon és a Balkánon keresztül a Kárpátokig terjed. Magyarországon a sárgahasú unka elterjedése szigetszerű, egyes középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik. A Dunántúlon megtalálható az Alpokalján, az Őrségben, a Zalai-dombságban, a Zselicben, a Mecsekben és a Tolna-Baranyai-dombvidéken, továbbá a Bakonyban és a Visegrádi-hegységben. A Dunától keletre a Mátrában, az Aggteleki-karsztvidéken és a Zempléni-hegységben él, a Börzsönyből és a Bükkből viszont hiányzik. Általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett fordul elő, de például az Őrségben vagy a Tolna-Baranyai-dombvidéken helyenként 200 méternél alacsonyabban is megtalálható.

A sárgahasú unkát hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.

Borítókép: Vörös Edit – mme.hu