quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 23. vasárnap
  -  Alfréd
Vásárhely

Biliárdozik és Jimmy-dalokat énekel a kollégium Hercege

2025. január 08.

A Cseresnyés Kollégium aulája nem csupán egy helyiség, inkább olyan, mint egy titokzatos színpad. Itt beszéltek meg találkozót a Médiaszakkör tagjai Kukovecz Péterrel, a fiúval, akit társai csak Hercegként emlegetnek. Ez a név egyszerre tisztelgés és játékos címke, mégis tökéletesen illik rá.

Péter az Alföldi ASZC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola 11. osztályos növénytermesztő technikus tanulója, harmadik éve a Cseresnyés Kollégium lakója.

Miközben a biliárdasztal fölé hajol, ajkáról időről időre felcsendül Zámbó Jimmy ikonikus sora: „Én nem veszíthetek.”  A játék iróniája, hogy néha mégis veszít, ám ez az ő világában semmit sem számít. Mert amit elveszíthet, az legfeljebb egy mérkőzés; sosem a tartás, sosem az a vidámság, amely mindig ott ragyog az arcán, még a legnagyobb kihívások közepette is.

Az elvesztett mérkőzés után egy halk sóhajjal, de derűs félmosollyal a sarokban lévő fotelhez invitál minket egy kis beszélgetésre.

Miért döntöttél az iskola és a kollégium mellett?

– Az iskola melletti döntésemet a családom nagyban meghatározta, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Az otthonomtól kb. 50 km-re van az iskolám, mindenképpen kollégiumot kellett keresnem. De ez nem esett nehezemre, hiszen amíg általános iskolába jártam, addig mindig azon keseregtem, hogy távol vannak tőlem a barátaim, ismerőseim, itt a kollégiumban pedig már a szomszéd szobában megtalálom őket.

Milyen előnyöket látsz abban, hogy kollégista lettél?

– A kollégium a város szívében van, közel az iskolához, barátokhoz és a helyi rokonokhoz. A kollégium aulájában mindig pezseg az élet, biliárdozunk, beszélgetünk és nagyokat nevetünk.

Melyek a kedvenc közösségi programjaid? Milyen szakkörre jársz?

– Tagja vagyok a biliárd- és médiaszakkörnek, esténként Tóth Éva tanárnővel énekelek, készülök a médiaszakkör által szervezett műsorokra és megemlékezésekre, részt veszek a karaoke-esteken. Fontosnak tartok minden olyan eseményt, ami közel hozza egymáshoz a kollégium lakóit.

Hogy lépett az életedbe az éneklés?

– Kis óvodás voltam, amikor édesapámmal a 90-es évek slágereit hallgattuk. Az óvodabusz, ami reggelente bevitt minket az oviba, az én éneklésemtől zengett minden reggel. Ha csönd volt, tudták, hogy beteg vagyok. A kollégiumban pedig a tavalyi karácsony előtti karaoke-esten figyeltek fel rám, ahol mindjárt rá is beszéltek egy karácsonyi éneklésre. Azóta a kollégiumi műsorok visszatérő szereplője a Herceg, ahogy a többiek neveznek.

Honnan jött a Herceg elnevezés?

– Egyik diszkórendezvényen történt, hogy megállás nélkül Jimmy-dalokat énekeltem. A felsőbb évesek elneveztek Királynak, de én ez ellen tiltakoztam, mert az elnevezés már foglalt volt.  Így lettem a Herceg.

Születtek új barátságok?

– Csak azok születtek, hiszen amikor idekerültem, nem ismertem senkit. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy befogadó közösségbe tartozom, ahol mindenki megtalálja a helyét.

Hogyan alakulnak a tanulmányi eredményeid? Mennyiben segít a kollégium?

– Tanulmányi eredményem jónak mondható, az idén is szobaszilenciumos lehetek. Vannak azonban még tantárgyak, amelyekre több időt kell szánjak.

Számomra megnyugvást nyújt a kollégium, hiszen korábban rágörcsöltem a dolgokra, de a szilencium és a közösség nagy segítséget nyújt a felkészülésben, biztosítja számomra az elegendő tanulási időt és a jó társaságot. 

Változtál a kollégiumi évek alatt?

– 17 éves vagyok, kicsit lenyugodtam, higgadtabb lettem.   Mindig szerettem a társaságot, de az itt eltöltött idő megtanított arra, hogy a jókedv mellett mindig figyeljek arra is, hogy a társaimat viccből se sértsem meg. Ha olykor lelki támaszra van szükségem, mindig számíthatok nevelőtanáraim tanácsára, segítségére.

Javasolnád-e a Cseresnyés Kollégiumot az általános iskolák végzőseinek?

– Kétségkívül! Életem legjobb döntésének tartom. Minden vidéki tanulónak azt tanácsolom, hogy költözzenek be a kollégiumba, legyenek önállóak, szerezzenek barátokat.

Az aulában üldögélő lányok tekintete az interjú közben egy pillanatra sem téved másfelé. Hercegük a középpont, a gravitációs erő, amely köré a kollégium apró univerzuma épül.