A növényorvos Japánban – Sipos József élményei a szigetországból
2024 novembere különleges időszak volt Sipos József növényorvos életében, hiszen egy a bakancslistáján is szereplő országot keresett fel. Egy szakmai út keretében Japánba utazott, hogy közelebbről megismerje a távol-keleti ország kultúráját, történelmét és csúcstechnológiáját.
– Gyerekkorom óta lenyűgözött Japán világa, különösen a sógunok történelme és a csodálatos Shogun című film, amely megalapozta a kíváncsiságomat – mesélte lelkesen Sipos József a Rádió 7 Közös Nevező című műsorában.
Utazása során, szűk két hét alatt fedezte fel Japán különleges szigettengerét, gasztronómiáját és a helyi emberek mindennapi életét. Mint növényorvos, különösen érdekelték a japán mezőgazdasági fejlesztések, de a technológiai újítások és a tradicionális életmód találkozása is lenyűgözte.
Japán mezőgazdasága nem a hatalmas termőterületekről vagy a széleskörű önellátásról híres. Az ország földrajzi adottságai miatt a terület mindössze 15 százaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre, ezért a termelés koncentrált és céltudatos.
– Japánban a kisbirtokok jellemzőek, ahol az egy-két hektáros terület már nagynak számít – magyarázta Sipos József.
A farmokat két típusra lehet osztani. A sengio farmok kizárólag mezőgazdasági termelésből élnek, míg a kengio farmok több lábon állnak: a mezőgazdaság mellett iparban és szolgáltatásokban is dolgoznak az ezzel foglalkozók. A gazdák körében a rizs- és búzatermelés dominál, de a gyümölcstermesztés is egyre jelentősebb szerepet kap.
Sipos József számára különleges élmény volt ellátogatni egy teraszos mandarinkertészetbe, ahol első kézből ismerkedhetett meg a gyümölcstermesztés technológiai és növényvédelmi praktikáival.
– Lenyűgözött a mézédes mandarin, amit közvetlenül a fáról szedhettem le – osztotta meg élményeit. Emellett megfigyelhette a narancs, a gesztenye és a cseresznyefák gondozását is.
Az állattenyésztésben a baromfi, a sertés és a szarvasmarha mellett kisebb lovasfarmokat is megismerhetett. A halászat azonban a japán mezőgazdaság igazi ékköve.
– A japán halászat a világ élvonalában van, és a halászhajók a világ tengereinek kétharmadán jelen vannak – mesélte a növényorvos.
A tenger gyümölcsei nemcsak a japán konyha alapjai, hanem az egészséges életmód kulcsai is.
– A japán emberek táplálkozása és életstílusa hozzájárul ahhoz, hogy genetikailag és egészségügyileg is időtlennek tűnjenek – osztotta meg gondolatait. A nyers és feldolgozott halételek, például a tőkehal, a tonhal és a szardínia, mind a hosszú élet és a vitalitás alapjai a helyiek szerint.
A műsorban vendégünk kitért az oktatásra is.
– A japán gyerekek éjjel-nappal tanulnak, és a teljesítménykényszer néha olyan erős, hogy komoly lelki problémákhoz vezethet – mondta. Az óvodai nevelés ugyan nem kötelező, de a közösségi élet megalapozása érdekében sok szülő beíratja gyermekét már hároméves kortól.
Az általános iskolai oktatás hat évig tart, és a tanév áprilisban kezdődik, amikor a sakurák virágba borulnak.
– A diákok egységet szimbolizáló egyenruhát viselnek, és külön nyári és téli viseletük van – tette hozzá Sipos. Az iskolákban nemcsak tanulnak, hanem a diákok maguk tisztítják a termeket és a folyosókat, ezzel is erősítve a felelősségtudatot és a közösségi szellemet.
Japánban járva feltűnő, hogy az utcák tiszták, szemétnek nyoma sincs.
– Direkt figyeltem, de nem láttam eldobott csikkeket vagy papírzsebkendőket – folytatta Sipos József. A tisztaság nem csupán szabályozások eredménye, hanem mélyen gyökerező kulturális és vallási értékeken alapul. A buddhizmus és a sintoizmus szerint a természet szent, és tiszteletben kell tartani a vizet, a levegőt, a talajt, hiszen ezek a létezés alapjai.
A japán szemétkezelési rendszer is példaértékű.
– A műanyag csomagolóanyagokat újrahasznosítják, a vegyes hulladékot világszínvonalú égetőművekben dolgozzák fel, így nem kerül káros anyag a környezetbe – tudtuk meg. Az emberek saját táskáikban tárolják a hulladékot, amíg el nem érik a kijelölt gyűjtőhelyeket, nem szemetelnek.
A Közös Nevezőben elhangzó teljes beszélgetést itt érheti el:
