Vásárhely karácsonyi hagyományai: zajkeltés, a legyek és a szárma

A régi idők hódmezővásárhelyi karácsonyi szokásai igazán gazdag hagyományvilágot tárnak elénk. Terendi Viktória néprajzkutató segítségével pillantottunk bele, hogyan telt a vásárhelyi emberek ünnepi készülődése és karácsonyozása a régmúltban.

December 24-e nem csak az ünnepi várakozás, hanem a nagy takarítás és a rendezett otthon napja is volt. A vásárhelyiek gondosan rendbe tették nemcsak a házuk belsejét, hanem a portát és a tanyát is.

Fontos volt, hogy minden kölcsönadott tárgy visszakerüljön, mert úgy tartották, hogy kölcsönadni karácsonykor vagy újévkor szerencsevesztést jelenthet

– mesélte Terendi Viktória.

Zajkeltés és gonoszűzés

A hiedelmekkel kapcsolatos szokásokból talán kevesebb volt a jellemző az elsősorban református városban, de azért erre is találunk példát. Karácsony előestéjén zajkeltő rituáléval űzték el a gonosz szellemeket.

– Csengőkkel, karikásostorral és fedőkkel csaptak zajt, miközben körbejárták az épületeket. A kutyák ugatása csak fokozta a hatást – mondta a néprajzkutató. Ez a szokás a tanyavilágban volt a legelterjedtebb, de a városban is előfordult. Egyes feljegyzések szerint olyan esetre is volt példa, hogy fegyverrel az égbe lőttek ezeken az alkalmakon.

A szerencsehozó legyek

– Ami még bizonyos, hogy nagy szerencsét hozónak tartották a legyet, amit karácsonykor fogtak. Sajnos ezt már, ha a mai gyerekeknek meséljük, akkor nehezebb megérteni, hiszen plusz 10 fokban azért, ha süt a Nap, gyakrabban jönnek elő a legyek. Ha -10 fok lenne, akkor tényleg nagy különlegességnek számítana, hogyha ilyenkor lehetne még legyet fogni. Ez a klímaváltozással alaposan megváltozott – tudtuk meg Terendi Viktóriától.

A karácsonyi asztal különleges szerepe

Az ünnepi asztal terítése szigorú szabályokhoz kötődött. Egyedi karácsonyi abrosz került rá, amelyet kizárólag ilyenkor vettek elő.

– A karácsonyi vacsora morzsáit összegyűjtötték és az állatoknak adták, hogy egészségesek maradjanak. Az ételek és díszek szent jelentéssel bírtak – magyarázta Terendi Viktória.

A hagyomány szerint a szenteste böjtös vacsorával kezdődött. Az almát annyi szeletre vágták, ahányan az asztalnál ültek, ezzel szimbolizálva a család összetartozását.

– A karácsonyi alma arra emlékeztette az embereket, hogy mindig hazataláljanak – osztotta meg a néprajzkutató.

Az estéket betlehemes játékokkal és karácsonyi köszöntőkkel töltötték, amelyek szórakoztatták a közösséget, miközben Jézus születésének történetét elevenítették fel. A kántálók verseket és dalokat adtak elő, cserébe pedig kisebb ajándékokat kaptak.

Az éjféli mise utáni lakoma

Az éjféli mise után végre előkerültek a gazdag ünnepi fogások, mint a disznótoros, a kolbásszal és a hurkávaé, vagy Hódmezővásárhelyen főként a szárma volt jellemző.

– Szeged környékéről vannak feljegyzések, melyek szerint a disznótorost ilyenkor angyali kolbászként emlegették – mondta Terendi Viktória.

A karácsonyfa és az ajándékok

A fenyőágak díszítése már a 19. század végén megjelent, a karácsonyfa pedig polgári hatásra terjedt el. A gyermekeknek egyszerű, de annál különlegesebb ajándékokat készítettek. A karácsonyi bárányka, amely gyapjúból és agyagból készült, a helyi kézművesség kedves példája volt.

Mit tanulhatunk a régi karácsonyokból?

Bár a modern ünneplés sokat változott, a vásárhelyi hagyományok emlékeztetnek minket arra, hogy a karácsony nemcsak az ajándékokról, hanem az összetartozásról és a közösségről szól. A zajos gonoszűzéstől a szimbolikus asztaldíszekig minden szokás mélyebb jelentéssel bír, amely generációról generációra tovább él, talán ezek közül néhány szokást ma is érdemes ápolni és nem feledni. Hiszen ezek a hagyományok ma is inspirációként szolgálhatnak, hogy visszataláljunk az ünnep igazi lényegéhez.