Több karácsonyi estének kellene lennie az évben…

Maroslele polgármesterével ezúttal arról beszélgettünk, hogyan készülődnek az ünnepekre, hogyan telik náluk a karácsony. Drimba Tibortól most azt kértük, úgy nyilatkozzon nekünk elsősorban, mint családapa és férj.

– Hogyan készülődnek az ünnepekre?

– A legjobban azt várom a karácsonyban, hogy a családdal együtt lehessünk és ez a néhány nap tényleg csak a családról szóljon. A karácsonyi készülődés megkezdődött az első adventi gyertya meggyújtásával, illetve az adventi koszorú elkészítésével, amit mi magunk készítettünk el. Előkerülnek a karácsonyi díszek, fények, ablakdíszek, amelyekkel feldíszítjük a lakást, miközben az elengedhetetlen karácsonyi dalok csendülnek fel. Nagyon jó érzés. Többször is elmondtam már, hogy kivételesen nagy családban nőttem fel, hiszen édesanyámék tizenketten voltak testvérek.

Nálunk a karácsony igazi nagy ünnep volt,

hiszen ilyenkor a névnaposokat is ünnepeltük. Mamáméknál gyűltünk össze, míg mi gyerekek az egyik szobában a fa körül játszottunk, addig a másik szobában a felnőttek beszélgettek. Kedvenc dalom a Neoton Familiától a Ha elmúlik karácsony. Mindig ezt hallgattuk, igazán szívmelengető emlék… Sajnos nagyszüleim már nem élnek és édesapám sem, de emlékük mindig velünk van, ilyenkor jelenlétük még erősebb.

– Hogyan telnek az ünnepi napok?

– Édesanyám és feleségem édesanyja, valamint egy-egy testvérünk a szűkebb családi kör, így a karácsonyt megosztva a napokat Hódmezővásárhelyen és szülőfalumban, Gádoroson töltjük. Elkészülnek a szokásos ételek, többek között anyósom utánozhatatlan halászléje, vagy mint édesanyám káposztája és bejglije. Nagymamám készítette a legfinomabb karamellás szaloncukrot, maga készített csomagolásában. Még mindig a számban érzem az ízét. Feleségem pedig csodálatos mézeskalácsot készít, illetve azt együtt formázzuk és díszítjük ki. Elképesztő figurák szoktak kikerülni a kezeink közül, amin jókat derülünk közben. Egy-egy a fára is felkerül.

– A karácsonyfánál vannak szabályok?

– Nincs szisztéma a díszítésnél, nincs meghatározó szín. Bohókásan néz ki, mindenki, azt rak fel rá, ami neki tetszik. Olyan igazán „miféle” karácsonyfánk lesz belőle. Mi is elég bohókásak vagyunk, bár vannak szabályok, de talán mégis rugalmasan kezelünk mindent. Ennek megfelelően néz ki a fánk is. Az utóbbi években töveset vásárolunk és felajánljuk a településnek, miután elmúlnak az ünnepek. Eddig sajnos csak egy fogta meg, az éppen a főtéren van, az ablakomból is látom a hivatalban. Hátha 15-20 év múlva a falu karácsonyfája tisztséget is betöltheti majd. Jó érzéssel fog eltölteni.

– És az ajándékozásban?

– A Jézuskának természetesen mi is elküldjük levelünket, együtt írjuk meg és tesszük ki az ablakba. Mindig izgalommal várjuk, hogy melyik nap viszi el. Igyekeztünk mindig úgy nevelni a gyerekeket, hogy olyat kérjünk, amire valóban szükség lehet. A két nagyobb gyermekünk már máshogy éli meg mindezt, de a legkisebb még nagy izgalommal. De így van ez rendjén.

Várjuk a családi társasozást, kártyázást esténként, ilyenkor eltűnnek a modern kütyük legalább. Talán több karácsonyi estének kellene lennie az évben… 

Nem feledkezünk meg egy évben sem azokról, akik nehezebb sorban élnek, így néhány család számára mindig eljuttatunk egy-egy csomagot. A Jézuskának pedig adunk egy kis iránymutatást, hová is menjen. Remélem, eddig mindig célt értünk vele. A gyerekeinket elnézve biztos, hiszen hasonlóan gondolkodnak már ők is, és ennek roppantul örülünk. Békés adventi készülődést és áldott karácsonyi ünnepeket kívánok magam és családom nevében mindenkinek!