Nem mindennapi halat fogtak Szegednél a Maros-torkolatban

A zsákmány a horgászon is kifogott, a Magyar Haltani Társaság segítségét kérte.

Még októberben a Maros folyó torkolat feletti szakaszán fogta a fényképpel is illusztrált apró halat a horgász, melyet pontosan beazonosítani nem tudott így a Magyar Haltani Társasághoz fordult. A halról kiderült, hogy bár márnának vélték, nem az, hanem egy pataki-márna faj, egy védett halványfoltú küllő. A hal ugyan előfordulhat nagyobb folyókban is, mégsem teljesen megszokott a felbukkanása, jó eséllyel a legtöbb horgász még nem is találkozott vele.

A márnát a patakimárna-fajoktól fiatal korban is jól megkülönbözteti a hátúszójának első, kemény fogazott csonttüskéje, mert a pataki márnáknak  ilyen  „bognártüskéje” nincs. Valamennyi márnafaj esetében igaz, hogy a szájuk körül 2 pár bajuszszál található, viszont a képen látható halnak csak egy pár bajusza van a szájszegletében, tehát a márnafajok kizárhatók. Az élénk színezet és a hal oldalát díszítő színjátszó foltok a küllők sajátosságai. A viszonylag magas test és faroknyél a halványfoltú küllőre és a tiszai küllőre is jellemző, de utóbbinak a hát- és farokúszóját több sorban nagyobb fekete pettyek borítják. Az oldalvonal alatt és fölött húzódó fekete pontsor, valamint a hát- és farokúszót két sorban mintázó vékony és halvány vonalak alapján a képen látható hal egy védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi).

A halványfoltú küllő  Magyarországon elsősorban a ragadozó halak étrendjének bővítése miatt jelentős. Védettségét elsősorban a szűk elterjedési terület indokolja, mert élőhelyein gyakori és szaporodóban lévő hala vizeinknek. Közép- és Kelet-Európában, jobbára a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében él. Magyarországi vizekben őshonos és gyakori a kavicsos medrű hegyi patakokban, a nagyobb folyók felső szakaszán a forrásvidékig fordul elő.