Országos szakmai díjat kapott a makói múzeum munkatársa

A Kismúzeumok Szolgálatáért – Pro Servitio Museorum Parvorum díjat Joó Zoltánné Diós Etelka, a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum munkatársa vehette át múlt héten Ráckevén.

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Kismúzeumi Tagozata által adományozott díjjal a magyar kismúzeumok szakmai, közönségkapcsolati, technikai és szakmai munkát segítő munkakörökben legalább tíz éve dolgozók munkáját ismerik el. A díjból minden évben maximum három kerül átadásra.

„Én már negyvenkettő éve vagyok a múzeumban. A titkárságon dolgozom adminisztrátorként, de nagyon sok mindent csinálok. A múzeum gondozásában rengetek kiadvány, könyv jelenik meg ezeknek a szöveggondozásában illetve a szerkesztőbizottsági munkákban is részt veszek. Ugyanakkor a múzeumi közönségkapcsolat tartása szintén része a feladatomnak, a szervezésben, a tervezésben aktív közreműködő vagyok. Munkámhoz tartozik a múzeumi külsős előadók, kutatók, szakemberek felkérése, időpontok egyeztetése, intézése online, telefonon vagy hagyományos postai levelezésben. A látogató csoportok megkeresésére információ szolgáltatás, érkezésük koordinálása”– sorolja feladatait Joó Zoltánné, akivel a szakmai díjátadó után beszélgetett a Promenád24.

Etelka a tevékenységét 1982-ben Dr. Tóth Ferenc igazgatónál kezdte, számtalan képzésen, tanfolyamon vett részt, mindig képezte magát az évek során. De nemcsak a múzeum körébe tartozó témákban, mint például gyűjtemény gyarapítás, állomány védelem, hanem a hozzá  legközelebb álló művészet, a film területén is, filmesztétikát is tanult.

„A díjra a hatam mögött Szikszai Zsuzsanna igazgató és a kedves kollégáim terjesztettek fel, semmit sem tudtam róla. Az első gondolatom az volt, hogy nem hiszem el. Ez akkora meglepetés volt a számomra. Azért sem tudtam elhinni, mert én nem is tettem semmit, csak a dolgomat végzem mindennap, amit imádok.  Nekem természetes a munkám, nem nehéz, meg van már a tapasztalatom, a rutinom, gördülékenyen megy számomra. Én ugyan olyan ember maradok, ugyan úgy fogom tenni a dolgomat, mint eddig, és nagyon-nagyon örülök, hogy itt dolgozhatom a múzeumban” – meséli Etelka meghatottan, mit érzett, mikor kiderült számára a díj elnyerése.

Hozzátette, nagyon leegyszerűsödött a munkája az internet megjelenésével, de a papíros iktatás megmaradt, azt vallja, a papír nem vész el. Előfordult már, hogy eltévelyedett egy-egy elektronikus levél, vagy betelt a felület tárhelye, akkor bizony jó volt, hogy volt egy nyomtatott és iktatott példány.  

Azonban más területen nőtt a feladat, szerencsére egyre nagyobb a látogatottsága a múzeumnak. Minden korosztályból jönnek, köztük nagyon sok a fiatal, csoportok iskolákból, óvodákból. Nemcsak makóiakra kell gondolni, hanem az ország bármely területéről, és bizony a bejelentkezések szervezése is mind rajta keresztül történik. E-mailen érdeklődnek jegyárak felől, információkat kérnek és a látogatási időpontokat is be kell sorolni, előfordul, hogy napi két -három csoport érkezik elég nagy létszámmal.

„Sokszor előfordul, hogy otthon mosogatás közben jut eszembe egy ötlet a munkám során, vagy egy feladat, amit másnap megemlítek az igazgató asszonynak, hogy mit szól hozzá. Nekem az életem a munkám, nagyon szeretem a kollégákat, a múzeummal kapcsolatos kulturális tevékenységeket. Remélem az égészségem engedi, hogy sokáig ezt tehessem.”