A Maros-parti tanösvényen kirándultak kicsik és nagyok
A napokban a makói Maros-parton jártunk, fotóztunk, embereket kérdeztünk.
A zöld úton haladj, az odavisz, ahova mész, ha a zöld jelzést követed, az igazi helyre érsz. /Óz után szabadon/
Ezen a csoda túraúton, a Liget utca végén, a vasúti átjárón túl, a Kaland parkon át az erdőben a Körös-Maros Nemezti park területén Apátfalváig is eljuthatunk. Utunkat kilométerenként egy -egy tábla kíséri, tájékoztat bennünket, mit látunk, mire figyeljünk. Aki még többet szeretne tudni, csak a telefonjával beolvassa a QR kódot a tálba sarkán és már a net erdőjében kóborolhat még több információért.
De aztán gyorsan vissza a valós ösvényre, mert ezt látni kell és átérezni. A természet csendje átölel, itt lehetsz egyedül, de nem leszel magányos.
A Maros-parti tanösvény a Makói Természetbarát Sportegyesület jóvoltából 2020 óta látogatható. A 14 kilométer hosszú útvonal ártéri erdőkön és réteken halad, érinti a festő szépségű Lúdvári szigeteket is.
November első napján két órával ebéd után tiszta égbolt, kellemes meleg, színpompás táj fogadott a Makó-Maros Túraösvényen.
„Mindennap kijövök Noéval, a kutyámmal, ennél jobb helyet nem is tudnék elképzelni” – mondja Krisztián.
Erzsébet és József, egy fantasztikus energiával teli házaspár arról mesél, hogy rendszeresen sportolnak, mindig vidámak. Erzsébet úszik, gyalogol, a természetbeni mozgás híve, József azért inkább a tornatermi edzéseket szereti, de a kutyával mindennap itt a túraösvényen sétál kilométereket. A világnak, és a szépkorúaknak is csak annyit üzennek: „Mozogni kell!”
András egy kislánnyal és egy kisfiúval Szegedről érkezett, soha nem jártak erre, ez az első alkalom. Mivel igazi kirándulós idő volt, na meg őszi szünet is a gyerekeknek, ezért döntöttek a természetjárás mellett. Megnézték a Google-térképet, hol van túraútvonal, ahol még nem barangoltak.
„Azt kell mondjam, hogy talán ez a legjobb eddig az összes közül, ami Csongrád-Csanád vármegyében van. Nem is tudtam, hogy ennyire tiszta a Maros, látom az alját. Kedvem lenne úszni egyet.”
Amíg beszélgetünk a kislány és a kisfiú már majdnem meg is valósítják apukájuk vágyát, már a vízben állnak és botokkal játszanak.
Megbeszélték, addig túráznak, amíg nem kezdenek el komolyabban fázni. Szürkületkor már az apuka zoknija volt a kisfiú lábán, de még versenyeztek kinek sikerül elkapnia a fákról lehulló leveleket, mielőtt a földre érnének.
Egy másik család az iszappakolást választotta, ők már a cipőt is levetették. „Három órahossza út” messziről érkeztek, ahogy a kisfiú meséli. A látvány láttán bizonyára nem bánja az út hosszát.
Marika mindennap a Petőfi-parkban reggelente 5 kilométert szokott nordicozni, ha szép az időjárás, akkor ráadásként a Maros-parton is rádolgozik egy kicsit.
Miért a Maros túraösvényt választotta és szokott-e egyedül félni kérdésre így válaszolt.
„A milliőért, a környezetért, a levegőért, a csendért járok ide. Igaz, nem olyan túl régóta, mert gyakorlatilag én másfél éve álltam a lábamra. A férjem halála után mély depresszióba estem. Gyakorlatilag alig tudtam járni. Akkor találtam rá a gyalogló csapatra, ahol mentálisan, fizikálisan is kijöttem a gödörből. Igen, féltem a legelső alkalommal itt gyalogolni egyedül, de azóta sok ismerősöm lett és biztonságos. Úgyhogy, amikor lehetőségem van, azt én kihasználom. Azt mondtam, amikor lábra álltam, addig megyek, amíg bírok.”
