Konyhasarok: Egy pompás előétel amivel ráhangolódhatunk a Márton napra. Ez az aszalt áfonyás libamájpástétom

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
Ezt elkerülendő a héten a húsimádóknak fogunk kedvezni, és néhány libás fogással készülünk.

Szent Márton, a római katonából lett püspök, az egyik legkedveltebb és legismertebb szentje a kereszténységnek. Élete és tettei számos legendát szültek, melyek évezredek óta inspirálják az embereket.

Márton 316-ban vagy 317-ben született Savariában, a mai Szombathely területén. Római tiszt fiaként katonai pályára lépett, ám hamar felismerte, hogy az erőszak nem az ő útja. A legenda szerint egy hideg téli estén Amiens-ben felajánlotta köpenyének felét egy didergő koldusnak. Aznap éjszaka álomban megjelent neki Jézus a koldus képében, megerősítve őt hitében.

Márton elhagyta a hadsereget, megkeresztelkedett és az önzetlen szolgálatnak szentelte életét. Misszionáriusi tevékenységével sok ember életét megváltoztatta, jóságáról még életében legendák keringtek. A nép akaratából 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban tevékenykedett.

Szent Márton kultusza már a honfoglalás előtt is elterjedt Pannóniában. Szent István király nagyra becsülte a szentet, és a hagyomány szerint Márton álomban megjelent a királynak, hogy megvédje őt és az országot. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusává vált.

Szent Márton élete és tettei máig inspirálják az embereket. Az önzetlenség, az irgalmasság és az emberi méltóság tisztelete mind-mind olyan értékek, amelyeket Márton példája képvisel. A Márton-nap ma is ünnep, amikor megemlékezünk a szentről és az őt követő jó cselekedetekről.

A Márton-napi libafogyasztás szokása az 1171-es évekből ismert első írásos említések szerint a paraszti év végét jelentette. A cselédek ilyenkor kapták meg az évi bérüket és egy libát is, hiszen a szárnyasok nyári többletét a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A szokás gyökerei azonban még mélyebbre nyúlnak, a pogány aratási ünnepek állatáldozati szertartásaihoz kapcsolódnak.

Az aszalt áfonyás libamájpástétomban a libamáj gazdag, sós íze csodálatosan párosul az aszalt áfonya édes, kicsit savanykás ízével. Ez a kontraszt teszi igazán élvezetessé minden falatot.

Hozzávalók:

500 g libamáj (nem hízott)
100 g aszalt vörösáfonya
50 ml édes bor (pl. tokaji aszú)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
őrölt szerecsendió (ízlés szerint)
friss rozmaring (ízlés szerint)

Elkészítés:

Áfonya előkészítése: Az aszalt áfonyát áztasd be az édes borba legalább 30 percre, hogy puhuljon és a bor aromája beszívódjon.
Libamáj előkészítése: A libamájat tisztítsd meg az erektől és a hártyáktól.
Sütés: Egy serpenyőben olvassz meg egy kevés vajat, majd add hozzá a felaprított vöröshagymát és a fokhagymát. Dinszteld üvegesre. Ezután add hozzá a libamájat és süsd közepes lángon mindkét oldalát.
Pürésítés: A megsült libamájat vedd ki a serpenyőből és hagyd kicsit hűlni. Ezután botmixerrel vagy aprítóval pürésítsd.
Összeállítás: A libamájpüréhez add hozzá a leszűrt áfonyát, a dinsztelt hagymát, a maradék vajat, a sót, borsot és az őrölt szerecsendiót. Alaposan keverd össze. Ha szereted a rozmaring ízét, apríts fel néhány levelet és azt is keverd hozzá.
Tálalás: A kész pástétomot töltsd át egy tálba vagy terrine-be. Hűtsd hűtőben legalább 2 órát, hogy összeálljon az íze. Tálald pirítóssal, friss péppel vagy baguette-tel.

Tippek:

A libamáj helyett használhatsz kacsamájat is.
Az édes bor helyett használhatsz konyakot vagy más édes-erős alkoholt.
A pástétomot díszítheted friss rozmaring ágacskákkal vagy egy kis áfonyával.
A pástétomot el is készítheted előre és akár napokig is eltárolhatod a hűtőben.

„A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.” /Paul Gauguin/

Képek: femina.hu, mindmegette.hu, Wikipédia