Pártpolitikai hőzöngés lett a városi megemlékezésből

Márki-Zay Péter megint nem tudott kibújni a bőréből, s továbbra sem azt keresi, ami összeköt, hanem azt, ami szétválaszt. Hódmezővásárhely első embere az október 23-i nemzeti ünnepen is képtelen volt a méltóságteljes megemlékezésre.

Márki-Zay Péter megkapta az esélyt, de nem tudott élni vele. Az október 23-i hódmezővásárhelyi városi ünnepség megint nem az egységről szólt, hanem egyetlen ember: jelesül a polgármester nagypolitikai ambícióiról. A városvezető képtelen volt átlépni saját árnyékét, s méltóságteljes megemlékezés helyett pártpolitikai fröcsögést, ellenzéki kampánybeszédet adott elő több mint húsz percen keresztül.

Tisztelet és dicsőség a hősöknek! Ez lett volna, ez kellett volna, hogy legyen október 23-a fő üzenete, hiszen ha valami, akkor egy nemzeti ünnep olyan pillanat, amikor felül kell emelkedni a napi csatározásokon, ha úgy tetszik: át kell lépni a kölcsönös sérelmeken. Márki-Zay azonban félretette a történelemkönyvet, s az ellenzék aktuálpolitikai kottáját rántotta elő. Többet beszélt (hazudozott) Csádról, mint Hódmezővásárhelyről, a forradalomárok és a szabadságharcosok emlékének magasztos méltatása helyett habzó szájjal pedofilozott, tolvajkormányozott, ügynöközött, hazaárulózott. Nem arról szólt az emlékezőknek, hogy miért lenne fontos az 1956-os mártírok emlékének ápolása, vagy hogy mit üzennek az utókornak a hatvannyolc évvel ezelőtti vásárhelyi hősök, hanem putyinozott, orbánozott, szijjártózott. Egyetlen gondolatot nem szentelt saját városának, saját közösségének, ehelyett a miniszterelnököt gyalázta, Orbán Viktor, illetve miniszterek, vezető politikusok különféle összeollózgatott nyilatkozatait olvasta fel papírból, magyarázta félre és értelmezte át, saját pillanatnyi politikai érdekei szerint. Aki csak ezt az egy szónoklatát hallgatta, azt is gondolhatja, számára fontosabb Ukrajna jelenlegi háborúja, mint Magyarország történelmének honvédő harcai, s magasztosabb cél a Brüsszelnek való megfelelés, mint a nemzeti érdekeink zászlóra tűzése.

Szomorú látlelet volt a szerdai beszéd egy fékevesztett politikusról, aki nem tud kibújni a bőréből, s alkalmatlan arra, hogy egy egész várost, egy teljes közösséget képviseljen. Mert a polgármester továbbra sem azt keresni, ami összeköt, hanem direkt azt, ami szétválaszt. Az összefogás helyett a szembenállást erőlteti, tovább mélyítve a szakadékszerű árkokat. Véres országos pártpolitikai csatatérré változtatja települését ahelyett, hogy békésen és nyugodtan építené, fejlesztené azt. Egy olyan ember állt a mikrofon mögött, akinek nem a városában élő 42 ezer ember számít, hanem csak és kizárólag a saját egója és gőgje, a kisszerűségébe oltott politikai nagyravágyása és irigysége.

Az elmúlt esztendők gyakorlatától eltérően az új közgyűlés Fidesz-KDNP képviselői is jelen voltak az önkormányzat által rendezett megemlékezésen, gesztust gyakorolva a városvezető felé, s azt is üzenve, hogy számukra tényleg Vásárhely az első, nem a hét éve megállás nélkül dúló viszálykodás, melyre lassan egy nemzedék sorsa megy rá. A kék szalagos frusztráltságból azonban csak ismét csak gyűlölködésre futotta. Márki-Zay mérgező szavaival ellökte a kinyújtott kezet. Ezzel ugyanakkor nem a kormánypárti képviselőket köpte szemen, hanem mindenkit, aki hitt abban, hogy közösen is lehet fejet hajtani a nemzeti ünnepeinken, emelkedett hangulatban. Mert végső soron előbb vagyunk magyarok és vásárhelyiek, mint fideszesek vagy MMM-esek, jobboldaliak, mint balliberálisok. Október 23-án mindenki láthatta, ez miért nem működik, s ki az egyedüli akadálya.

Fotó: Hódmezővásárhely Város gyorshírszolgálata