quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 23. vasárnap
  -  Alfréd
Vásárhely

Ki vagy kik voltak a felelősek az 1944. október 15-i fegyverszünet kudarcáért?

2024. október 21.

Sajnos ebben a kérdésben még azok a jobboldali történészek sem értenek teljes mértékben egyet, akik Horthy Miklóst 98%-ban tárgyilagosan mutatják be. Pintér István írása.

Nagyon sokszor halljuk azt, hogy ez nem volt előkészítve, ill. rosszul volt előkészítve. Sajnos 1944. március 19-én Németország megszállt bennünket. Az ország élére egy bábkormány került. Románia kiugrása után ilyen körülmények között kellett ezt a kiugrást megszervezni. Csak egy pár példa. 1. báró Aczél Ede zászlós vezetésével kiküldtek egy amatőr delegációt, hogy a Szovjetunió fogadja-e a hivatalos magyar küldöttséget? 2. Az igenlő válasz után indult el 1944. szeptember 28-án Faragho Gábor csendőr altábornagy, volt orosz katonai attasé, gróf Teleki Géza egyetemi tanár és Szent-Iványi Domokos diplomata. 3. Először természetesen fel is kellett deríteni, hogy tudnak kijutni. Ezt gróf Zichy Ladomér intézte el,  kapcsolatot talált a Felvidéken tevékenykedő partizánokkal, köztük egy Belkin Makarov nevű szovjet alezredessel. Az ő közreműködésével jutott ki a hivatalos magyar delegáció Moszkvába. 4. A várban volt egy nagyteljesítményű rádió adó-vevő készülék. 5. Faraghoékat több szovjet tábornok és Molotov külügyminiszter is fogadta, majd aláírták az előzetes fegyverszüneti egyezményt mind a három nagyhatalom nevében október 11-én. Volt-e előkészítés? Közben Horthy Miklós a szárnysegédje kíséretében személyesen igazította el Dálnoki Miklós Béla vezérezredest, az 1. magyar hadsereg parancsnokát, hogy amennyiben megkap egy titkos kód parancsot, akkor fel kell venni az érintkezést az oroszokkal, és a németek ellen kell fordulni. Dálnoki Veress Lajost, a 2. magyar hadsereg parancsnokát szintén személyesen kérték a várba, de sajnos nem ő ment, hanem küldött egy „megbízható” tisztet. Budapesten az I. hadtest parancsnoka Bakay Szilárd altábornagy volt, aki szintén be volt avatva az eseményekbe és rendkívül agilisan szervezte az előkészületeket. Sajnos őt október 8-án a németek elrabolták. Utóda Aggteleky Béla altábornagy lett, aki szintén személyes tájékoztatást kapott. A miniszterelnök ekkor Lakatos Géza vezérezredes volt, aki támogatta az államfőt, de jogi kukacoskodásával nagyon sok problémát is jelentett. Így érkezünk el október 15-hez. Reggel ifjabb Horthy Miklóst a németek elrabolták, majd ezután következett a koronatanács, ahol az államfő bejelentette, hogy fegyverszünetet kér. A Lakatos-kormány lemondott majd újjáalakult. Délben a kormányzó fogadta Edmund Veesenmayer német teljhatalmú megbízottat. Szemére hányta Bakaynak és fiának elrablását és hogy a németek nem adták meg azt a segítséget, amire ígéretet tettek, majd Horthy bejelentette, hogy fegyverszünetet kér. Ezzel párhuzamosan a Magyar Rádióban 3-szor játszották be Horthy Miklós kiáltványát és hadparancsát. A vezérkar nem továbbította a titkos kódparancsot az 1. és 2. hadsereg számára. Ugyanakkor Dálnoki Miklós Béla beszélni tudott a kormányzó katonai szárnysegédjével, aki megerősítette, hogy a parancs érvényben van. Dálnoki Veress Lajossal ugyanezt közölte a szárnysegéd helyettese. Lakatos Géza miniszterelnök a legsúlyosabb politikai hibát követte el akkor, amikor a kormányzói kiáltványból kihúzatta azt a mondatot, hogy a mai naptól kezdve Magyarország hadiállapotban van Németországgal, valamint a fegyverszünetet kötöttem kifejezést fegyverszünetet kötökre javította. Vörös János vezérezredesről, a vezérkar főnökéről csak annyit, hogy saját maga írta le naplójában, visszaemlékezésében, hogy október 15-én délután ki kellett adni egy parancsot, hogy egyelőre még csak fegyverszüneti tárgyalások folynak és minden egység folytassa a harcot. Alapvetően ez bénította meg a kiugrás sikerét. Dálnoki Miklós Béla vezérezredesnek az 1. hadsereggel csak le kellett volna tenni a fegyvert és ezzel elkerülhette volna a németek elleni harcot, mert kétségtelen, hogy a magyar tisztikar jelentős része nem szívesen harcolt volna az oroszokkal együtt a németek ellen. Dálnoki Veress Lajost a németek elfogták, mert KATONAI KÍSÉRET NÉLKÜL INDULT EL. Korábban említettem, hogy Bakay Szilárd altábornagyot elrabolták. Sajnos Aggteleky Béla altábornagy a közvetlenül előtte lezajlott eseményekből nem tanult és személyes védelméről nem gondoskodott. Így fordult elő, hogy október 15-én három nyilas tiszttársa letartóztatta. Október 16-án reggel a németek megtámadták a várpalotát. A testőrség fegyverrel ellenállt, majd Horthy parancsára a céltalan vérontás elkerülése miatt lerakta a fegyvert. A fentebb leírtak bizonyítják, ha meghatározó állásokban lévő tábornokok a megkapott parancsok ellenére sem cselekszenek, a személyes biztonságukkal nem foglalkoznak, akkor erről nem az akkor már 76-77 éves Horthy  Miklós tehetett, aki kegyetlen körülmények között több szemtanú szerint ennek az egész eseménynek a fő mozgatója volt. Mint fentebb már írtam, október 15-én reggel ifj. Horthy Miklóst elrabolták. Ennek ellenére az államfő az egész napot végigcsinálta. Ebből következik, hogy nem igaz az a vád, hogy a fia elrablása miatt mondott le és nevezte ki Szálasi Ferencet miniszterelnöknek. Fogságban kizsarolt aláírásnak nem lehet jogi érvénye. Ezeket a tényeket én magyar, német, orosz források, dokumentumok alapján írtam le a könyvemben.  

* Ezen a címen jelent meg  2020-ban a könyvem  ebben a  témában.    

Pintér István történész, nőr. ezredes