Írt a vásárhelyi galambvadász macska: köszöni a fotót!
Ha hiszik, ha nem, levelet kaptunk a cicától, amelyikről a minap írtuk, amint galambot les egy Kaszap utcai ablakban.
A cica akkor akkurátustan leste a szomszéd ablakban ülő, nem éppen ideges típus galambot, és köztük egy rövid párbeszéd is lezajlott. A macsekért páran aggódtak is, remélve, hogy nem szédül le az erkélyről a nagy vágyakozásban.
Megnyugtatunk mindenkit, nem szédült le, nagyon rutinos már, sőt levelet is kaptunk tőle:
Sziasztok!
” Itt nőttem fel a Kaszapon, Kismacska a nevem, bár gazdáim, ki tudja miért a Wisky névre kereszteltek, de arra nem hallgatok. Egész nap az erkélyeket járom, a madarakat és a bogarakat abuzálom, ha pedig nem engednek, ki hisztérikus nyávogással jelzem nemtetszésem (egyesek szerint, pfffff). Laktam kicsit Debrecenben is, ahol pórázon sétáltattak, ott szerettem meg a madarakat, de itt a póráz látványán még páran azonban meglepődnek… Így hát marad elsősorban az erkély.
Képzeljétek! Egyszer az erkély alatti garázs tulajdonosa azzal csöngetett be, hogy leugrottam és elvesztem, de semmi baj, mert nemsoká megfog egy haverja és hoz is vissza. Hoztak is egy idegen macskát, gondolván, én vagyok az, mert éppen nem ültem az erkélyen. Pfff, méghogy én leesek onnan… ezt nagyon benézték. Szóval így élek én itt, le is videóztak, amint kedvenc játékommal próbálom visszacsalni a gazdimat…„
A fotót, a videót és a kedves beszámolót köszönjük Csabának!
Napi vásárhelyi cukiság: legyünk már barátok!
A Kaszap utcai tizesek egyik első emeleti lakásának ablakában és erkélyén esett meg a beszélgetés.
