Életmentő tippek a kánikulában a vízi rendészettől, hogy mindenki hazaérjen

A tartós forróságban telítettek a strandok, a folyópartok és tópartok. A nyári szezon beköszöntével a családdal, barátokkal előszeretettel látogatja mindenki a balatoni strandokat is, ám a fürdőzés mindig magában hordozza a balesetek veszélyét. Mit tehetünk, hogy biztonságban tudjuk magunkat és szeretteinket? A hirado.hu kérdéseire Horváth László rendőr ezredes, a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetője válaszolt.

A Balatonban 2019-ben tízen, 2020-ban nyolcan, 2021-ben tizenhatan, 2022-ben tizenegyen, 2023-ban tizenhárman vesztették életüket.

„Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt öt évben nem történt olyan, hogyha mentési bejelentést kaptunk a 112-re vagy a 1817-es vízi segélyhívó telefonszámunkra, akkor ne értünk volna időben. Mindenkit megmentettünk, éjszaka, viharos körülmények között is” – mondta Horváth László.

Idén július 5-ig 123 ember életét mentették meg a vízi rendőrök a Balatonon.

Sokszor azonban csak akkor tárcsázzák a segélyhívót, amikor az áldozat már órák óta eltűnt vagy elmerült.

„A közelmúltban történt például, hogy eltűnt egy idős ember. Mindig vitték neki a vacsorát, azonban nem nyitott ajtót, de a rokonok tudták, hogy minden este elmegy úszni. Elindultunk a keresésére, idővel megtaláltuk a holmiját a parton. Valahogy, valamikor elmerült” – magyarázta Horváth László a halálos balesetek kapcsán.

Pár perc tájékozódás is életet menthet

A strandra érkezés előtt mindenképp érdemes utánanézni a hely sajátosságainak. Nézzünk utána, hol milyen mély a víz, vannak-e esetlegesen a mederben hirtelen leszakadások, lyukak, áramlás vagy sodrás. Tájékozódjunk arról is, hogy milyen hideg a víz, hol van a mély víz határa, a bóják és a viharjelző hol helyezkedik el. Ha gyerekkel érkezünk, nézzük meg, hol van sekély vízterület, hol van olyan rész, ahol könnyen szemmel tarthatjuk őket, ahol biztonságban játszhatnak. Ez a fajta odafigyelés csak pár fontos mozzanatból áll, de életet menthet.

Fontos az is, hogy legyünk tisztában azzal, milyen az erőnlétünk, ne vállaljuk túl magunkat.

„A férfiak időnként hajlamosak túlbecsülni a saját képességeiket. A vízbe fulladási statisztika is alátámasztja ezt. A vízbe fulladtak 80-90 százaléka ugyanis férfi. Nők nagyon ritkán szerepelnek az áldozattá válásban, akkor is szinte biztos, hogy valamilyen alapbetegség vagy rosszullét játszik szerepet, nem a túlvállalás” – mondta Horváth László.

Ha valaki nem biztos úszó, akkor ne menjen a mély vízbe, csónakra, vízi eszközre, például vízibiciklire vagy SUP-ra pedig csak akkor szálljon fel, ha visel mentőmellényt – ez egyébként a biztos úszástudással rendelkezőknek is erősen ajánlott.

„Bármikor megcsúszhatunk, kieshetünk, beverhetjük a fejünket esés közben. Oké, hogy tudunk úszni, de aki elveszíti az eszméletét a vízben, vele mi van? Aki beveri a fejét és elmerül, vele mi van? Az egyetlen túlélési esély ilyenkor az, ha visel az ember mentőeszközt. Az úszni tudás sem minden” – hangsúlyozta a rendőr ezredes.

Mit tegyünk, ha bajt észlelünk a partról?

„Ne tegyünk semmit azonkívül, hogy azonnal segítséget kérünk, amit viszont párhuzamosan tegyünk. Tehát, észrevettünk, hogy valaki bajba jutott,

egyből rohanunk a vízimentőkhöz, de közben már vesszük elő a telefonunkat, és hívjuk a 112-őt vagy a 1817-et, így lesz a legkisebb az időveszteség”

– tanácsolta Horváth László.

A fuldoklót gyakorlat nélkül nem szabad megpróbálni kimenteni, mert a segítő szándék ugyan nemes, de ilyenkor gyakran előfordul, hogy az egy bajbajutottból hirtelen kettő lesz.

„Nem elég az, hogy meg tudom fogni, hiszen az áldozat itt az életéért küzd, és ahogy a keze ér valamit, mindent megtesz azért, hogy a felszínen tudjon maradni” – mondta Horváth László. Ilyenkor gyakran a mentő fél is a víz alá kerül, megfelelő képzettség nélkül pedig ő maga is fuldoklóvá válik.

„A maximum ilyenkor egy eszköz vagy mentőeszköz bejuttatása, amiben meg tud kapaszkodni a bajbajutott” – tette hozzá.

Mi magunk is pillanatok alatt bajba kerülhetünk

Vége az ebédidőnek, jóllaktunk a lángosunkkal, ugyan, miért ne lustálkodhatnánk egy kicsit a matracunkon a vízben? Pár másodpercre csukódik csak le a szemünk, de még a part közelében vagyunk, semmi gond. A következő pillanatban viszont észrevesszük, hogy hoppá, kicsit jobban elszundikáltunk a kelleténél, közel s távol senki, teljesen magunkra maradtunk. Nincs nálunk telefon, egyedül a matrac alattunk.

Az első rémület után szedjük össze a gondolatainkat és gyűrjük le magunkban az ijedséget, nem, nem mi leszünk a következő számkivetett.

„Semmiképp ne szálljunk le az eszközről. Ha már elsodródtunk vele, eszünkbe ne jusson azt gondolni, hogy csak akkor maradunk életben, ha arra a partra jutunk vissza, ahonnan eljöttünk. Ez abban a helyzetben már lehetetlen”

– szögezte le Horváth László.

„Ha például valaki a balatonfüredi Wesselényi strandról vagy a balatonalmádi Budatava strandról elsodródik, ugye dél felé, akkor attól rémül meg, hogy hogy fog visszajutni. Ott a cucca, a felesége, gyerekei, bármi.

Ezt kell elfelejteni!

Akkor van az ember a legnagyobb biztonságban, ha az eszközön marad, és sodródik tovább. A gumimatracok sokkal jobban láthatók, a partról hamarabb hívnak segítséget, mert könnyebb kiszúrni. Sokkal könnyebb az eszközről megmenteni az embert, mint később sajnos a holttestét keresni. Ha nyílt vízen valaki egy ilyet elhagy, leszáll, akkor később az üres, szélben sodródó eszközt tudjuk megfogni, és nem is sejtjük, hogy hol keressük az illetőt” – tette hozzá.

A legrosszabb esetben is, ha senki sem veszi észre, és jelenti be a bajbajutottat, akkor is valamelyik déli szakaszon partot tud érni, és ott segítséget kérni.

„Ez az idő nem ölel fel hosszú órákat, annak fog ugyan tűnni, de akkor sem” – mondta Horváth László.

„A mentést követően ugyanoda visszük vissza a mentett embert, tehát attól sem kell tartani, hogy a vízből a legközelebbi partra kivisszük, és mossuk kezeinket, szó sincs erről, abszolút a segítő szándék dominál a vízi rendészeti intézkedéseinkben” – emelte ki.

Önmentés

„Semmiképp ne ússzunk az áramlattal, az uralkodó széliránnyal, hullámzással szemben tartósan, az erőnk pár méter után el fog fogyni” – figyelmeztetett Horváth László.

A legjobb, amit az ember tehet, hogy felfekszik a víz tetejére, teleszívja levegővel a tüdejét, és sodródik a hullámzással.

„A 3–3,5 literes tüdőkapacitás szabályozza egy embernek a felúszóképességét, tehát ha a tüdőm tele van levegővel, akkor nem fogok elsüllyedni. Inkább a hullámzással, a széllel megegyező irányba ússzunk sokkal nagyobb távot, mint a közelebbi vagy északi part felé, mert ki fogunk fáradni, és elmerülünk” – tanácsolta Horváth László.

„Próbáljuk elengedni magunkat, és lebegjünk, sodródjunk lefelé a hullámzással. Tartsuk fel az egyik kezünket néha, hogy lássanak minket, a partról előbb-utóbb úgyis kiszúrnak, úgyis segítséget fognak hívni, és akkor azt a 10–15 percet, míg a segítség odaér, addig azt el tudjuk tölteni elmerülés nélkül. Ellenkező esetben meglehet, hogy egy percen belül elfáradva elmerülünk, és még esély sincs arra, hogy időben a mentőegység vagy a vízimentő odaérjen” – tette hozzá.

Hideg fejjel gondolkodni egy hirtelen kialakult pánikhelyzetben nagyon nehéz, de ha strandolás közben egyszer-egyszer gyakorlunk, hogy milyen lebegni teleszívott tüdővel, vagy áramlat mellett kevés erőkifejtéssel úszni, akkor a begyakorolt mozdulatsorokhoz egy esetleges pánikhelyzetnél már nyúlni tudunk – zárta le gondolatait Horváth László.

borítókép mti, Bodnár Blanka