Földeák betyárvilágát dolgozta fel a makói levéltáros
Gilicze János harminc éven át gyűjtötte a különféle vármegyei bűncselekményekről szóló anyagokat.
Emberek és esetek – Betyárvilág és közbiztonság Földeákon és környékén a 19. században címmel jelent meg Gilicze János legújabb könyve. A nyugalmazott makói levéltáros arról számolt be: Makó Múzeumáért és Kultúrájáért Alapítvány gondozásában a Vármegyei Füzetek sorozat negyedik része ez a kötet. Neves földeáki betyárok rablásait mutatja be az első fejezetben, a másodikban pedig azt, hogy az egykori Csanád vármegyéből kik jártak fosztogatni a községbe.
Gilicze Jánostól megtudtuk: több mint 30 éven át dolgozott a makói levéltárban és ezalatt gyűjteni kezdte az egykori Csanád vármegyével kapcsolatos bűncselekményeket. A szerző kiemelte: már több írása is megjelent Földeákról, ezért döntött úgy, hogy a községhez köthető betyároknak külön kötetet szentel.
A 19. században elsősorban a pásztorok mellékállása volt a betyárkodás. Abban az időben Földeákon két neves betyárfamília volt, az egyik a Rákóczi, a másik pedig a Horváth-Munkó. Az utóbbi család tagja volt Munkó Mihály, aki a korának az egyik legismertebb helyi gonosztevője volt. Pechére megpróbált kirabolni egy apátfalvi gazdát, aki tetten érte és agyonverte.
A nyugalmazott levéltáros arról is beszámolt: a 19. században annyira elszaporodtak a betyárok gaztettei, hogy nagyon megszigorították a törvényeket. Akit elfogtak és bebizonyosodott, hogy rabolt, azt szinte azonnal halálra is ítéltek. A térségben el is kaptak egy 4 fős bandát, akik közül hármat ki is végeztek, a negyediket az mentette meg a haláltól, hogy még nagyon fiatal volt.
Gilicze János a kutatómunkája során azt is összegyűjtötte, hogy a betyárok általában nem a lakhelyükön vagy annak közelében raboltak, hanem távolabbi településekre mentek. Ennek az is az egyik oka volt, hogy pásztorként megbecsülték őket, számítottak a munkájukra. Ha helyben fosztogattak volna, akkor elvesztették volna az állásukat.
