Makó 200 éves fürdőkultúrája került be egy kötetbe

A Szirbik Miklós Egyesület gondozásában jelent meg ez a könyv, melyet csütörtökön mutattak be.

Fürdőkultúra Makón címmel bemutatták a Maros-parti város lakosainak 200 évvel ezelőtt indult fürdőzési, strandolási szokásait összefoglaló könyvet. A kötetet kiadó Szirbik Miklós Egyesület elnöke, Apjok Vivien arról számolt be: történészek, levéltárosok és néprajzkutatók dolgoztak azon, hogy összeálljon ez a sok fotóval illusztrált írásos anyag.

Az elnök hozzátette: az olvasók azt is megismerhetik, hogyan éltek az őseik, hiszen a fürdőkultúra fejlődésén keresztül bepillantást nyerhetnek a makói mindennapokba.

Apjok Vivientől megtudtuk: a fejezetek írói, Urbancsok Zsolt, Vizi Dávid Máté, Zeitler Ádám, valamint ő maga is nagyon részletesen tárta fel az adott kort és az adott fürdőkultúrát. Az elnök kifejtette: az ő anyagából az is kiderül, hogyan növekedett az infláció az 1940-es években. Elég, ha csak azt nézzük, hogyan emelkedtek a makói fürdőbelépők árai. Ezért a könyv egy valódi korrajz is egyben.

Csütörtök este a Szent Gellért Borházban mutatták be a kötetet. A fejezetek íróival, szerkesztőivel Oláh Nóra művésztanár beszélgetett. Nagyon sokan kíváncsiak voltak arra, hogyan is fejlődött Makó fürdőkultúrája. A történetek az 1820-30-as években indultak, ekkor fedezték fel a lakosok, hogy a Marosnak és elsősorban az ott található iszapnak gyógyító hatása van. Érdekesség, hogy a régióban elsőként Makón alakítottak ki folyóparti strandot.

Az egyesület elnöke arról is beszámolt, hogy a Maros, illetve a ma is működő és egyre népszerűbb szabad strand mindig fontos szerepet töltött be és tölt be most is a makóiak életében. Apjok Vivien elmondta: szinte nincs olyan család a városban, amely valamilyen módon ne lenne kapcsolata a parttal. Sokaknak kisebb-nagyobb nyaralója, víkendháza van az üdülőterületen, másoknak meg bigecse, vagyis folyóparti kiskertje.

A könyv fejezetei szépen haladnak a különböző korok bemutatásával. Természetesen a mű azzal fejeződik be, hogyan épült meg a régi termálfürdő, aztán azt miként bontották el, hogy helyet kapjon a Hagymatikum. Végezetül pedig arról olvashatunk, hogyan nyerte el a létesítmény a mai alakját, vagyis hogyan történt a bővítés.