Herczeg Sándor: A vég kezdete

Lesben várta a miniszterelnököt a vásárhelyi polgármester, de Orbán Viktor gyakorlatilag rá se nézett, elment mellette. Márki-Zay Péternek 2018-ban még számos kézfogásban volt része. Ezekből mára egy sem maradt, ami a politikában egyértelmű jele a vég kezdetének – mutatja be elemző írásában Herczeg Sándor politológus.
A vég kezdete
Orbán Viktor tegnap Hódmezővásárhelyen járt, ahol összefutott az őt lesben váró Márki-Zay Péterrel, aki mindenáron át akart neki adni egy pénteki közgyűlési határozatot. Nem sikerült, mert a miniszterelnök gyakorlatilag rá se nézett és elment mellette.
A kézfogás tehát elmaradt, ami – valljuk be – nem szokványos a nemzetközi, de még a hazai politikai életben sem. Ugyanis két választott tisztséget betöltő személyről van szó, egy normálisan működő országban a miniszterelnök kezet szokott fogni egy megyei jogú város polgármesterével.
Először is szögezzünk le valamit: Hódmezővásárhely polgármestere egy héten belül másodszor igyekszik magára némi rivaldafényt irányítani. Először Magyar Péterre próbált ráakaszkodni, de az látványosan szánalmasra sikerült, mert 6 másodperc múlva lekoptatták. Ez most nulla másodpercre csökkent.
De a kézfogás döntően – legalábbis nagy eséllyel – másért hiúsult meg.
Mindenki emlékezzen vissza 2021-re, amikor olyan esetek követték egymást, melyeket a legellenzékibb sajtóorgánumok, sőt a kormányt csaknem mindenben kritizáló közéleti szereplők is elítéltek.
Akkoriban Márki-Zay Péter egyik videóján a következő felirat jelent meg: „Kit zavar az apján kívül, ha Orbán Gáspár meleg?” Ebben azt állította Orbánról, hogy „adott esetben lehet, hogy az egyik gyermeke homoszexuális”. A ZSHOW 2021. augusztus 10-i műsorában azután így fogalmazott: „Ha az én gyerekem lenne meleg, megtagadnám-e, mint Orbán Viktor? Nem tudnám megtagadni.” Majd a műsorvezető visszakérdezésére megerősítette: „Én úgy látom, hogy megtagadja.”
A polgármester akkor olyan vizekre evezett, melyek nem csupán veszélyesek, hanem zsigeri ellenérzéseket is szültek. Úgy támadta a miniszterelnököt, hogy annak fiát hozta elő, ráadásul minden tény említése nélkül, pusztán szóbeszédekre hagyatkozva. Ilyet felelős politikus nem tesz, de Márki-Zay Pétertől ezt már megszokhattuk: számtalanszor fogalmazott már feltételes és/vagy kérdőjeles módban, ami nem egyenes és pláne nem korrekt.
Ilyen előzmények után nem csak egy miniszterelnök, de egy hétköznapi családapa sem fogna kezet vele, mert olyan emberrel, aki más gyermekét ilyen módon teszi céltáblává, egészen egyszerűen nem kezelünk le. Én se tenném és csaknem biztos vagyok abban, hogy a hódmezővásárhelyiek többsége sem, ha valaki a gyermeküket támadná így.
A probléma leginkább azzal van, hogy Márki-Zay Péter elszigetelődött és ilyen akciókkal próbál visszakerülni az országos politikai színpadra. Ennek érdekében kevés olyan dolog maradt, amitől ne riadna vissza. Az ugyanis, hogy egy szimpla hódmezővásárhelyi közgyűlési nyilatkozatot – melynek semmilyen kézzelfogható jogi hozadéka nincs – élő közvetítésben, előre meghirdetve, provokatív jelleggel akart átadni Orbán Viktornak, szimpla „kenyeret és cirkuszt a népnek” jelenség. Meg kívánta mutatni, hogy ő még valaki, még tényező, holott a sajátján kívül egyetlen politikai párt sincs, amelyik támogatja. Ezt pontosan TUDJA ő is, DE MÁST AKAR MUTATNI, mégpedig erőt. A helyzet azonban mégis az, hogy ez látványos izzadtságszaggal jár.
Márki-Zay Péter jövőbeli politikai karrierje soha többé nem fog a kőfalon kívülre terjedni, s ezt már Vásárhely határait elhagyva csaknem mindenki tudja. Az ő szempontjából abszolút irreleváns az is, hogy 2026-ban ki nyeri a parlamenti választást, hiszen a szövetségesei már jóval korábban odébb álltak. Márpedig a politika egyik legfontosabb alapszabálya az, hogy szövetségesek nélkül semmi nem sikerülhet: maga Márki-Zay Péter sem lett volna 2018-ban polgármester, ha nem állt volna mögé valamennyi ellenzéki párt. Akkor még számos kézfogásban volt része. Ezekből mára egy sem maradt.
Holott a kézfogás a siker, annak elmaradása pedig a vég kezdete.
Herczeg Sándor politológus