Lázár: ha feladjuk szuverenitásunkat, el fogunk tűnni a térképről!

Történelmi kihívás, hogy Európa egyre közelebb kerül a fegyveres konfliktushoz, ezért az idei választások tétje a háború vagy béke, a marakodás vagy gyarapodás jövőképe Lázár János szerint. Az országgyűlési képviselő úgy látja, az ország békéjét és biztonságát csak a Fidesz tudja garantálni, mindenki más sunnyog vagy dollárcselédként viselkedik, és kiszolgálja a háborúban érdekelt nyugati erőcsoportok érdekeit. Politikai versenyhelyzet van, a Fidesznek össze kell szednie magát – fejti ki a Demokratának adott nagyinterjúban.

Nagyinterjút adott a Demokrata című hetilapnak Lázár János, a hódmezővásárhely-makói térség országgyűlési képviselője, építési és közlekedési miniszter. A tárcavezető számos kérdést érintett a szuverenitás fontosságáról, a háborúpárti politika veszélyeiről, Magyar Péter árulásáról, a Fidesz jelenlegi helyzetéről, a közélet elcelebesedéséről és arról is, hogyan látja a magyarság esélyeit a 21. században. A teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható el!

Arról, hogy a Fidesz a háború vagy béke kérdését tette a kampány fő témájává:

„Ez a valóság. A választások megnyerésének feltétele, hogy jól határozzuk meg a választás tétjét. Az idei önkormányzati és európai parlamenti választások tétje pedig a háború vagy béke, a marakodás vagy gyarapodás jövőképe. Sajnos olyan világban élünk, amelyben az ukrán–orosz háború kitörése óta megváltoztak a játékszabályok. A II. világháború és a hidegháború befejezése óta szerencsére nem volt realitása annak, hogy Európában nagy fegyveres konfliktus törjön ki. Most azonban Keleten háború dúl, az Európai Unió és a NATO pedig egyre közelebb kerül a konfliktusba való belépéshez. Ez történelmi kihívás” – fejti ki a miniszter. Hozzáteszi, a II. világháború után felnövő magyar nemzedékeket az köti össze, hogy békét akarnak. „Ezért olyan kormányra van szükség a parlamentben és olyan többségre az EU-ban, amely meg akarja és meg is tudja fékezni az ukrajnai háború továbbterjedését.”

Lehetünk-e békepártiként is lojális EU- és NATO-tagok?

Lázár szerint ez nehéz kérdés. Nekünk érdekünk, hogy a NATO és az unió erős legyen, de ehhez most mindkettő esetében béke kell: az EU gazdasági magához téréséhez és a NATO egyben tartásához is. „A nemzeti érdek tehát világos: nem a háborúra, igen a békére. Nem a gyengülésre és szétesésre, igen a gyarapodásra és a szövetségeink megerősítésére. Korunk magyar politikai elitjének ezért az a legnagyobb feladata, hogy kitalálja, miképp lehet ennek a politikának többséget szerezni itthon és Európában is.”

A magyar hadsereg megerősítéséről:

Felértékelődött, hogy egy ország milyen katonai képességekkel rendelkezik – állítja a politikus. „Nekünk, magyaroknak meg kell birkóznunk azzal, hogy nem vagyunk elég nagyok földrajzi és demográfiai, illetve nem elég erősek katonai értelemben, pedig az elmúlt hónapok és évek tapasztalatai arra figyelmeztetnek minden európai országot, hogy amíg nincs közös, európai hadseregünk, addig a nemzeti hadseregek megerősítésének nincs alternatívája.”

A magyar gazdaság kilátásairól:

Lázár hangsúlyozza: egy magyar politikus alapvetően azért küzd, hogy a Kárpátoktól délre Magyarország legyen a térség legerősebb állama. Gazdasági értelemben az elmúlt 14 évben nagyon komoly dolgokat értünk el, csakhogy közben megváltozott a koordináta-rendszer: a világ átalakulóban van, újra meg kell határoznunk hazánk helyét. „Meggyőződésem és politikai krédóm, hogy Magyarországot a térség kulcsállamává kell tenni. Aki Keletről Nyugat felé akar tájékozódni, kereskedni, együttműködést kötni, annak álljon érdekében ezt rajtunk keresztül tenni! Aki harmadik országként az EU-val akar üzletelni, mint például a kínaiak, azok Magyarországon keresztül akarják és tudják ezt megtenni” – mutat rá.

A kegyelmi ügy okozta politikai hullámverésekről:

„Politikai versenyhelyzet van, amiben a Fidesznek össze kell szednie magát, és vissza kell szereznie az elveszített választói bizalmat. Ennek az országnak a békéjét és biztonságát a Fidesz tudja garantálni, mindenki más sunnyog ebben a kérdésben vagy éppen dollárcselédként viselkedik, és kiszolgálja a háborúban érdekelt nyugati erőcsoportok érdekeit” – szögezi le.

Magyar Péterről:

Lázár szerint aki a Fideszből, ebből a valóban sokszínű, de egységesen szuverenista erőből ma kilép, az ország érdekeivel ellentétesen cselekszik, hiszen ma erős kormányra és erős politikai közösségre van szükség. „Nehéz ezt másnak látni, mint egy közösség, egy nemzeti ügy elárulásának. Amúgy különös dolog ez, mert az árulást általában szeretik a másik oldal képviselői, az árulókat viszont hosszabb távon nem, hiszen sosem bízhatnak meg bennük teljesen. Árulással nem lehet új történetet kezdeni.”

A politika celebesedéséről:

„Sajnos az egész világ politikai élete celebesedik és egyre felszínesebbé, leegyszerűsítőbbé válik. Az új generáció politikusai általában kiváló teljesítményt nyújtanak a közösségi médiában, reggeltől estig Facebook-posztokkal szórakoztatják önmagukat és a rajongóikat, szerintem azonban tévednek, ha ezt összekeverik a közéleti munkával és teljesítménnyel. A politikából és közéletből a munkát, a tapasztalatszerzést, a szenvedést nem lehet megspórolni. Azok válnak nagy politikussá, akik tapasztalatot gyűjtöttek, akik különféle politikai közösségeket vezettek győztes és bizony vesztes csatákban, akik megküzdöttek az igazukért és a közösség által rájuk bízott ügyekért” – fejti ki. Úgy látja, a mai magyar politikában túl sok a blabla, és kevés a cselekvés. „A fideszesek természetesen nem hibátlanok, de egy dologban megkérdőjelezhetetlenül jobbak, mint ellenfeleik: helyben és országosan is sokat dolgoztak közösségeik előrejutásáért. Nálunk nemcsak szöveg van, hanem tettek is – ezt még az ellenfeleink sem szokták elvitatni.”

A hagyománytiszteletről és az értékrendről:

„A hagyományokat tisztelő és szerető ember vagyok. Vannak, akik szerint talán korszerűtlen is. A politikai divatokat mondjuk tényleg nem követem. Széchenyi István tárcájának örököse vagyok, ő volt az első közlekedési miniszter Magyarországon, a magyar közlekedésügytől elválaszthatatlan annak története. Nem árt, ha a hivatalban lévő közlekedési miniszter ismeri a magyar közlekedés történetét, illetve történelmi jelentőségét. Szerintem aki egy kormányt képvisel, az Magyarországot képviseli. Ezért is fontosnak tartom a rendezett környezetet, de a szimbolikus tereket is.”

A közösségi közlekedés fejlesztéséről:

Emlékeztet: a magyar közlekedést nemcsak az új tarifarendszer megalkotásával és bevezetésével próbálták mindenki számára vonzóbbá tenni, hanem annak a jognak az érvényesítésével is, hogy minőségi, fönntartható eszközökkel ingázhasson naponta mindenki, éljen bár nagyvárosban vagy vidéken. „A következő fél évben szeretnék egy olyan személyszállítási törvényt előterjeszteni, amelyben pontosan meghatározzuk és körbebástyázzuk ezt a jogot, vagyis azt, hogy milyen módon jogosult egy magyar állampolgár a lakóhelyéről államilag biztosított tömegközlekedési eszközzel a járási vagy megyeközpontba eljutni. Azt tartom a szolgáltatási szint nemzeti minimumának, hogy minden honfitársunk délelőtt és délután is legalább két alkalommal közszolgáltatás igénybevételével juthasson el a járási központba.”

Arról, hogyan nyerheti meg a magyarság a 21. századot:

„Elsősorban összefogásra van szükség. Meg kell nyernünk az ország többségét ahhoz, hogy megállapodást kössünk a szuverenitás fontosságáról, hogy mi magunk dönthessük el, mi lesz velünk. A többségnek pártolnia kell, hogy a szuverenitás legyen minden magyar politikusnak a hitvallása, hogy erre esküdjön és ezt képviselje. Az ország, amely feladja az önrendelkezését, amely hagyja, hogy mások döntsenek róla, az előbb-utóbb el fog tűnni a térképről.”