Elballagtak a Cseresnyés Kollégium diákjai

Április 24-én 16 órakor megszólalt a harang a Hódmezővásárhelyi SZC Cseresnyés Kollégium aulájában. Az évtizedek óta hagyományos rituálé arra szólítja fel a kollégium végzős diákjait és nevelőiket, hogy induljanak útra és egymásba kapaszkodva járják végig utoljára közösen a kollégium épületét.
„A ballagás alatt lehetőség van feleleveníteni a kollégiumi évek emlékezetes pillanatait, a szobákat, ahol laktak, a folyosói szerelmes beszélgetéseket a csapóajtó egyik vagy másik oldalán, a nagy nevetésekbe torkolló közös tusolásokat vagy a szilenciumi termekben megélt hosszas tanulással töltött órákat, mély beszélgetéseket. Idén nyolc tanuló társaságában tettük meg ezt az utat, majd a ballagás ünnepi helyszínén, az ebédlőben sorakoztunk fel kollégiumi társak és vendégek előtt” – tájékoztatta lapunkat Horváthné Ruzsa Anita, igazgatóhelyettes.

Mint részletezte, a ballagási búcsúztató beszédében Vig Áron igazgató hasznos tanácsokkal látta el diákjaikat. Beszélt arról, hogy bármilyen nehéz, reménytelennek tűnő mély pillanatot hoz elénk a sors, ne essünk kétségbe, emeljük fel a fejünket és fogadjuk el, hogy az élet nem minden napja sütkérezik napfényben, sikerben. A kudarcok is meghatározó összetevői élettapasztalatainknak, hiszen az általuk tanult leckék örökre személyiségünk részét képezik majd. A legfontosabb az, hogy meghallgassuk Albert Camus tanácsát: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is szép, ha valaki ember tud lenni.”.

Az igazgatóhelyettes arról is beszámolt, hogy a búcsúzó diákok nevében Kaprálik Antónia megfogalmazta azt is: a kollégium nem csak a tanulásról szól, hanem valami egész másról is. Az emberségről, a barátságról, a szeretetről, a munkáról. Arról, hogy az embernek legyen egy kitűzött célja, amit szem előtt tart, s megküzd érte.”

A ballagás utolsó fejezetében a dr. Sipka Sándor Kollégiumi Kulturális Alapítvány támogatásával jutalmazták a legjobb végzős diákokat:
Nagy Mirtill Virág, a HSZC Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskola cukrász diákja, tanulmányai alatt szorgalmas munkával, szakmai és emberi fejlődésével, versenyeredményeivel bizonyította rátermettségét, elkötelezettségét választott szakmája iránt. Tanulmányi fejlődéséért, szorgalmáért dicséretben részesült.
Lehoczki Attila, a Németh László Gimnázium és Általános Iskola 12. évfolyamos tanulóját úgy jellemezte közösségvezetője, hogy magatartása követendő. Céltudatos szorgalmával, valamint a tanulás és a sportolás összehangolásával példát mutatott társainak.
A tanév Cseresnyés-díjas tanulója Kaprálik Antónia. A HSZC Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskola pincér tanulója szorgalmával, kitartásával, példamutató közösségi szolgálatával jó példát mutat társainak a kollégiumban. A Diákönkormányzat elnökeként közösségszervező tevékenysége kiemelkedő. A Cseresnyés-díjasok hosszú évtizedes kiváló névsorába büszkén jegyezzük fel Antónia nevét is.
Az ismert dallam üzenetével búcsúztak ballagóiktól:
„Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,/ Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát. /Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, /S annak melegét mi visszavár.”