Kerecsen- és vándorsólymok szelik az eget Makó térségében

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Makói Tájegységén hosszú évek óta az egyetlen költő nagy sólyomfaj a kerecsensólyom. Vándorsólymok is előfordulnak a térségben, bár költésük nem jellemző.

A kerecsensólymoknál az utóbbi néhány évben örvendetes módon a költőpárok számának gyarapodása tapasztalható. Mint a sólyomfélék általában, a kerecsenek sem építenek saját fészket, hanem már kész, alkalmas költőhelyeket foglalnak el, és ide rakják le tojásaikat. Ezért megtelepedésüket mesterséges fészekládák, fészektálcák, műfészkek kihelyezésével tudjuk segíteni. A tájegységünk területén is több ilyen mesterséges költőhely áll a sólymok rendelkezésére, melyeket évek óta rendszeresen használnak is.

Emellett egyre több a természetes – más madarak által épített -, fészket foglaló kerecsenpár is. Egerészölyv, dolmányos varjú, parlagi sas régi fészkében is észleltük már költésüket. Az idei évben legalább 4 pár kerecsensólyom foglalt revírt, jelenleg tojásaikon ülnek a tojó madarak, a hímek pedig vadásznak és hordják a táplálékot párjuknak. A KMNPI makói úti kilátótornyából is gyakran megfigyelhetünk kerecsensólymokat, amint a Nagy-Zsombék vízimadaraira vadásznak.

A kerecsenek mellett vándorsólymok is előfordulnak a térségben, de nem költenek itt. Főleg a téli időszakban, kóborló, telelő példányokat lehet megfigyelni, azonban tavaly tavasszal is megjelent egy példány. Meglepő módon a magyarcsanádi Maros-ártéren, egy magas nyárfára kihelyezett műfészek közelében tartózkodott. Több héten keresztül látható volt, ugyanazt a fát használta pihenőhelyül. Párja nem érkezett és ez a madár is továbbállt. Hasonló módon, idén márciusban is többször észleltünk egy öreg vándorsólymot a Maros hazai felső szakaszán. Ezúttal a parti fákon jellemző a pihenése, és a folyón tartózkodó récékre, illetve az ártéri gyepek madaraira vadászik.

Fotó: Balla Tihamér

Forrás: kmnp.hu